Pünkösdi búcsú Dunaújvárosban
A Dunaújváros-Kisapostagi Társult Evangélikus Egyházközség életében érdekes búcsú volt pünkösd második ünnepén. Történt ugyanis, hogy 9 hónappal ezelőtt az itt szolgáló lelkész és hitoktató felesége Stuttgartba utazott a KCsP keretében nyert ösztöndíjjal. A helyettesítést a Duna másik oldaláról vállalták. Selmeczi Géza helyettesítette Stermeczki Andrást, de úgy is mondhatnánk a betűk játékával élve, hogy Selmeczi lett a Stermeczkiből ezen időszak alatt. A túloldalon pedig az apostagi szolgálatot (ahol Géza a parókus lelkész) Selmecziné Füzéková Diana, a lelkész felesége látta el. Az is beszédes üzenet, hogy Apostagról volt ellátva Kisapostag. Ezek a gyülekezetek jó pár évtizeddel korábban még összetartoztak, a lelkész a Dunán csónakkal járt át, és így pásztorolta a nyájat. Ma ez a Pentele híd segítségével sokkal egyszerűbben és korszerűbben mehetett. Az ösztöndíj ideje azonban júniusban letelt. Így az izgalmas időszak mindkét házaspár számára véget ért. „Valami véget ér, kezdődik más talán…” – énekelte a gyülekezet a búcsú alkalmával.
A gyülekezet az istentisztelet után szeretetvendégséget szervezett a presbitérium vezetésével, és ennek keretében köszönték meg Dianának és Gézának az önzetlen segítséget, hogy vállalták és ellátták a lelkészi feladatokat. A köszönet csokrai mellett egy-egy képes tablót kapott a két házaspár, melyeken az elmúlt kilenc hónap történései láthatók. Egyúttal a presbiterek nevében Pékné Nóra utalt arra is, idén huszadik éve már annak, hogy Dunaújváros első beiktatott lelkészeként András teljesíti itt a szolgálatot. A kemencés csirkefalatok után Géza izgalmas játékra invitálta az ünneplőket. Rejtélyes fotókat kaptunk. Ezek segítségével a templom környékét kellett felfedezni és kis borítékokat keresni, melyek a következő igehelyet rejtették részletekben: „Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten igéje.” /Ef 6,17/ Végül a nyári napsütéses udvarról a gyülekezeti terem hűvösébe térve Krisztina és András röviden képes beszámolót tartottak az eltelt kilenc hónapról, a KCsP-s munkájukról, amit a Württembergi Magyar Protestáns Gyülekezetben töltöttek Gémes Pál lelkész úr szíves mentorsága mellett. Köszönet a kedves „búcsú” szervezéséért, a helyettesítésért, és azért, hogy ha valami véget is ért, de reménység szerint kezdődik valami más… az Isten segítségével.
