Születésünktől fogva olvasunk a minket körülvevő jelekből és értelmezzük azokat. Jelentést tulajdonítunk egy mozdulatnak, egy arckifejezésnek, egy mesének. Megtanulunk írni, olvasni, kitágul a világ és egyre árnyaltabban fejezzük ki magunkat a nyelv csatornáin keresztül. Velünk marad egy verssor, egy dalszöveg, egy anyai mondat. Hordozzuk magunkban, meghatároz minket, akár öntudatlanul is, és talán anélkül, hogy tudatosítanánk, mit jelent számunkra.
Kisebbségi környezetben sok szó esik arról, milyen meghatározó szerepe van az anyanyelvnek a nemzeti identitás kialakulásában és megőrzésében, hiszen ezen a csatornán keresztül örökítjük át tapasztalatainkat és hagyományainkat. Az azonban kevesebb figyelmet kap, miként állítható nyelvünk a mentális jóllét szolgálatába.
Mind az olvasás, mind az írás rendelkezik spontán mentálhigiénés funkciókkal. Az irodalom lehetővé teszi, hogy azonosuljunk mások élethelyzeteivel, érzelmi és gondolati világával, miközben új nézőpontokat ismerünk meg. Az írás, mint az önkifejezés egyik eszköze, lehetőséget teremt arra, hogy saját gondolatainkat megfogható, konkrét formába öntsük. A nyelvalapú művészetek – amellett, hogy esztétikai és élvezeti értékeket hordoznak – hidat képeznek belső világunk és környezetünk között. E funkciók felismerésével és tudatosításával hatékony eszközzé válhatnak az önismereti munka és a személyiségfejlődés szolgálatában.
E szemlélet jegyében valósult meg idén tavasszal a „Saját szoba” című, háromalkalmas, kreatív írásra fókuszáló személyiségfejlesztő workshop Prágában. A program a 14–19 éves korosztály számára kínált lehetőséget önismeretük mélyítésére és önkifejezési eszköztáruk gazdagítására. A foglalkozások középpontjában három, az emberi életúthoz szorosan kapcsolódó téma állt: az eredetünk feltárása, az előttünk álló lehetőségek feltérképezése, valamint az elődeinktől kapott útravalók tudatosítása.
A workshopot követően a Prágai Magyar Katolikus Plébánia diákotthonának lakói egy ismeretterjesztő előadáson vehettek részt, amely az írás és az olvasás terápiás hatásait mutatta be.
A foglalkozások az Iglice Egylet és a Prágai Magyar Katolikus Plébánia szervezésében valósultak meg, KCsP-ösztöndíjas irodalomterapeutaként az én vezetésemmel.
