Újabb interjút készítettünk egy olyan magyarral, akinek életútja önmagában is filmbe illő történet. Kevés ember életútja olyan kalandos és fordulatokkal teli, mint Flandorfer Péter története. Egy kilencéves magyar fiúként indult útnak családjával, majd Ausztrián, Olaszországon és Argentínán keresztül végül Kolumbiában épített új életet – ahol a számítástechnika hajnalán programozóként vált meghatározó szakemberré.
Péter már gyermekkorában megtapasztalta az emigráció bizonytalanságát. Mindössze kilencéves volt, amikor családjával először Ausztriába szöktek. Tirolban egy magyar cserkésztábor adott számára kapaszkodót és közösséget az idegen környezetben. Az út azonban nem ért véget: a család később Olaszországba, Genovába került, majd onnan tovább utaztak Argentínába, Buenos Airesbe, ahol édesapja egyik barátja segítette őket az újrakezdésben.
Az új ország új nyelvet is jelentett, de Péter számára ez szinte természetesen jött. Ahogy később visszaemlékezett:
„A spanyol nyelvet észrevétlenül megtanultam… nem is tudom hogyan.”
Ez a gyors alkalmazkodóképesség egész életét végigkísérte.
1963 júliusának végén érkezett meg Kolumbiába, ahol mérnöksegédként kezdett dolgozni. Akkoriban a technológia még egészen más világ volt, de Péter hamar felismerte az új korszak lehetőségeit. Amikor megjelentek az első számítógépek, már programozóként dolgozott egy vállalatnál, amelyhez végül négy évtizeden át hű maradt.
Története nemcsak egy emigráns magyar sorsát mutatja be, hanem azt is, hogyan lehet kitartással, nyitottsággal és tudással új életet építeni a világ túlsó felén. Flandorfer Péter életútja egyszerre kalandregény, történelmi kordokumentum és inspiráló emberi példa.
