A húsvét egy liminális átmenet, ahol a közösség együtt lép át egy állapotból a másikba. De mi történik, ha a természeti ciklus, az ősz, a hervadás, ellentmond a rituálé szimbolikus irányának, az újjászületésnek, a tavasznak?
A rituálé a közösség belső idejét teremti meg. A tavaszi megújulás, de az őszi lelassulás is magába foglalhatja ennek az ünnepnek a lelkét. Az Adeláidéi magyarok húsvétja a magyarság saját idejében való visszalépést teszi lehetővé. S ezzel a diaszpóra egyik legfontosabb funkcióját bizonyítja: időt teremteni ott, ahol nincsen.
Az Adeláidéi magyar közösség számára ez a temporális átkelés különösen érzékelhető volt: a feltámadás ünnepe őszi fényben érkezett, sárguló levelek és rövidebbé váló napok közé, ahol a természet éppen nem ébredezni, hanem pihenni készül. Vasárnap reggel, Adeláidéban, amikor az utcán a platánlevelek bordó színbe öltöztek, a közösség a templomba lépve húsvéti éneket kezdett.
A rituálé szimbolikus iránya és a természeti valóság közötti ellentét nem zavart meg senkit, inkább, a húsvéti ünnepség a közösség saját idejében való visszalépést jelentette, ahol tojások, énekek, s a mise utáni kávé és csokitojás, a gyerekek hanga mind egy másik időt idéztek elő. Az anyaföldi húsvét ritmusát, amely képes volt felülírni az évszakot.
A mise utáni nyugodt, meghitt emberi jelenlét az a fajta idő, amikor nem sietni kell, hanem maradni érdemes.
Bár az Április csendes hónap volt, de a közösségi élet szempontjából annál teljesebb.
A csend itt nem ürességet jelentett, hanem felkészülést. A Kaláris jelenleg a Bordósárkány együttes közelgő koncertjére készül, melyen vendégként lép majd fel Május elején. Ennek hatása a heti pénteki táncórákon is érezhető, ahol több tag jelenik meg, az órák hosszabbak, s a hangulat egészen különleges. Egyszerre fegyelmezett és lelkes.
A húsvét hagyományosan a várakozás és a megújulás ideje, így annál érdekesebb, hogy az ünnep és az előkészület ilyen közel kerültek egymáshoz.
Az egyik legfontosabb dolog, melyet egy diaszpóra-közösség megmutathat, itt, Áprilisban az őszi, húsvét paradoxonaként csillant meg: az identitás és az emlékezet nem függ az évszaktól.
Az ellentmondás nem probléma, inkább a diaszpóra-identitás erejének bizonyítéka.
A húsvét Adelaidéban is húsvét.
