Trianon évfordulóján, egy különleges verskoncerttel emlékeztünk a 106 éve történt eseményekre és a modern kori magyar történelem, hol békés, hol viharos fejezeteire. Lutter Imre és Huzella Péter Hazám című verses-zenés programjukat hozták el a vancouveri Magyar Házba. Ez az előadás egy négy állomásos nyugati-kanadai turné részeként a Kanadai Magyar Kulturális Tanács támogatásával valósult meg.
Nanaimo, Edmonton és Kelowna után, június első vasárnapján a vancouveri magyar közösség is részese lehetett ennek az egyedülálló, verses-zenés előadásnak. A Vancouveri Magyar Kulturális Egyesület az idei évben ezzel a rendhagyó programmal készült hagyományos megemlékezésére. Az alkalomra mintegy százan gyűltek össze a helyi Magyar Házban. Elsőként felolvastam ünnepi beszédemet, majd közösen énekeltük el a magyar és a székely himnuszt. Ezt követte az előadás.
Huzella Péter Kossuth-díjas zeneszerző, előadóművész és Lutter Imre Radnóti-, valamint Bánffy-díjas előadóművész, költő előadásában a magyar irodalom klasszikusainak műveiből válogatott összeállítás és a hozzájuk kapcsolódó zenei betétek, átvezetések hozták közelebb a közönséghez a hazaszeretet és a szülőföldhöz való kötődés érzését. A műsorban Petőfi Sándor, Arany János, Babits Mihály, Ady Endre, Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, József Attila, Radnóti Miklós, Reményik Sándor, Nagy László, Wass Albert, Kányádi Sándor, Csoóri Sándor, Buda Ferenc és Zalán Tibor lett a színpadra idézve. Papírra vetett soraikat Lutter Imre előadásában, Huzella Péter gitárjátékával és megzenésített költeményeivel kísérve hallhattuk. A közvetített sorok olyan örök érvényű gondolatokat és mély érzelmeket fogalmaztak meg, amelyek a hallgatóság számára több évtized távlatából sem halványodtak el, és sok ezer km távolságból sem koptak meg.
Ez az előadás az összetartozás üzenetét is magában hordozza. Minden magyar érzelmű emberhez szól, sodorta őket bárhová a sors, éljenek bárhol a nagyvilágban. A műsor rövid ismertetőjéből idézve: „Meghívás egy olyan belső utazásra, ahol a szó és a dallam egyaránt otthonra talál – bennünk, magyarokban.” Úgy érzékeltem, hogy az „otthonra talált” dallamok és szavak sokakban felébresztették a honvágy érzését. Ez az én esetemben is így történt.
A trianoni évfordulóhoz kapcsolódó megemlékezésünk volt a KCSP-ösztöndíjas külföldi szolgálatom utolsó hivatalos rendezvénye. Számomra ez az alkalom egyúttal a búcsúzást is jelentette, de semmiképpen sem a közösségtől történő elszakadást, hanem sokkal inkább a velük való összetartozás jegyében zajlott. Mindig jó szívvel fogok gondolni az évek során itt megismert kedves emberekre. Ezekkel az érzésekkel térek haza hamarosan…
