Az osztrák–magyar katonával folytatott tiltott szerelme miatt, aki az európai csatatéren vesztette életét, Banja Luka szépsége, Safikada a déli időt jelző ágyú elé állt.
Az ágyús éppen meggyújtotta az ágyú kanócát, amikor meglátta a lányt, aki mellkasát az ágyú csövének támasztotta, és átölelte azt. Csak ennyit mondott:
„Hűséges maradok hozzád.”
Az ágyú eldördült, és a lány holtteste azon a helyen zuhant a földre, ahol ma az emlékmű áll. Azóta az emberek itt gyertyát gyújtanak az örök szerelem reményében.
Kevés olyan legenda él Banja Luka emlékezetében, amely annyira összefonódott volna a város identitásával, mint Safikada története. Bár a történetnek számos változata terjedt el a köztudatban, a helyiek büszkén mondják: Veronának van Rómeója és Júliája, Banja Lukának pedig Safikadája. A történet a hűség, az önfeláldozás és az örök szerelem szimbólumává vált a városban.
A legenda szerint Safikada, a híres Ferhát pasa Sokolović gyönyörű unokája beleszeretett egy osztrák–magyar katonába. Szerelmük azonban tiltott volt, hiszen a kor társadalmi viszonyai nem kedveztek egy ilyen kapcsolatnak. A fiatalok ennek ellenére egymásba szerettek, és már közös jövőről álmodoztak.
A sors azonban közbeszólt. A katonát a frontra vezényelték, ahonnan már nem tért vissza. Amikor Safikada értesült szerelme haláláról, úgy döntött, hogy örökre hű marad hozzá. A legenda szerint a Kastel erőd közelében – ahol korábban titokban találkozgattak, rendszerint akkor, amikor a katona őrséget állt – a déli időt jelző ágyú csöve elé állt. Az ágyús már a kanóchoz illesztette a fáklyát, amikor észrevette a lányt, aki átölelte az ágyúcsövet. Safikada utolsó szavaival csak ennyit mondott: „Örökre hű leszek hozzád”, majd az ágyúlövés végzett vele.
A Kastel erőd közelében található emléktábla ma is őrzi a legenda ezen változatát, és jelzi Safikada feltételezett sírhelyét.
Safikada sírja az idők során különleges zarándokhellyé vált. Generációkon keresztül fiatal lányok és szerelmesek keresték és keresik fel, hogy gyertyát gyújtsanak az örök szerelem reményében. A hagyomány vallási hovatartozástól függetlenül maradt fenn: ortodoxok, katolikusok, muszlimok és más felekezetek hívei egyaránt felkeresik a sírt. Különösen hétfőn és csütörtökön szokás gyertyát gyújtani, kérve Safikada „közbenjárását” a szerelem és a hűség ügyében.
Bár a történészek máig vitatják, hogy a legenda mely részei tekinthetők történelmi ténynek, Safikada alakja mára a város kulturális örökségének részévé vált. Története nem pusztán egy tragikus szerelem emléke, hanem annak bizonyítéka is, hogy a legendák miként élhetnek tovább generációkon át egy közösség emlékezetében.
Ma, amikor a Kastel erőd falai mellett elsétálunk, és meglátjuk a gyertyák nyomait Safikada sírjánál, könnyen megérthetjük, miért nevezik őt sokan Banja Luka Júliájának. Az ő története a mai napig az örök szerelem egyik legismertebb jelképe az Orbász folyó partján.
