A tavalyi év végén a Ropogós Csárdás táncegyüttes korábbi vezetői átadták a stafétát a fiatalabb generációnak. Az új tánckari vezetők Laís Szitas és Pedro Antonio Derani több éve táncolnak a Pántlika táncegyüttesben, ahol nagyon sokat tanulhattak Pedro Marquestől.
Az itt tanultakat tudják hasznosítani az együttes vezetésében is. A tavalyi Dél-Amerikai Néptánc Fesztivál szimpóziumán tanult mezőségi, buzai anyagot kezdték el tanítani az együttes számára, melyet Hahn Kakas István tanított Lőrincz Hortenziával együtt a szimpózium alatt. Az együttes nagyon lelkesen fogadta az új táncanyagot, mintegy új kihívásként. A próbák folyamán tánctechnikai gyakorlatokkal is erősítik a tánckart, ezeket a korábbi kiküldetésemen tanítottam nekik. A mezőségi tánc nem a legkönnyebb anyag, viszont január óta nagyon sokat fejlődtek technikailag és már improvizálni is tudnak az anyagból. Fontos tudni, hogy minden mezőségi falunak megvan a saját táncstílusa, így egyéni a buzai anyag is. A próba azért volt különleges, mert elkezdtünk egy koreográfiát készíteni a csapat számára. Ez mindig izgalmas dolog és türelem kell hozzá. Szerencsére Dél-Amerikában a türelemben nincs hiány. Több etűdöt, folyamatot készítettünk, melyeket alaposan be kell gyakorolni, hogy a színpadon gyönyörűen nézzenek ki, a térformák begyakorlása a további folyamat része. A koreográfiát szinte egyedül hozták létre, néhány folyamatban és térformában adtam ötletet és segítettem nekik. Ez az első koreográfiájuk, ami egy tánckari vezető szempontjából mindig meghatározó. A koreográfia létrehozása olyan akár egy vers írása. A saját érzelmünket fejezzük ki vele, csak a saját kreativitásunk szabhat határt. Tehát elmondhatom, hogy a Ropogós Csárdás jó kezekben van és továbbra is a magyar kultúra ápolása a legfontosabb a vezetők és a táncosok számára is.
