Egyházi élet a gyermekfoglalkozásokon
A gyermekekkel való kapcsolat sokkal specifikusabb, összpontosított, mint a felnőtt lelkigondozásra, beszélgetésre adott lehetőség, mely az „ad hoc” jellegével is egyedi lehetőségeket rejt önmagában – de erről majd egy másik cikkben.
Számomra a gyermekfoglalkozások leginkább a vasárnapi hittanórában, valamint a hétvégi magyar iskolán zajló kt- és bibliaórában merülnek ki. Ezeken az alkalmakon nemcsak tanítunk, vagy ismeretet adunk a hitéleti- és egyházi témakörben, hanem sokkal összetettebb munkát végzünk, mert anyanyelvet erősítünk, és lelkigondozunk is egyben. Mi magunk sem vesszük észre sokszor, de a jövő gyülekezetének tagjait, presbitereit, vagy akár lelkészeit neveljük. Ezt viszont bízzuk Istenre. Ami viszont tőlünk telik, tegyük meg. Erre gondolok, amikor a tanóráimra készülök. Nemcsak az egyház számára neveljük ezeket a fiatalokat, hanem Isten számára is, az élet számára is. Tehát rajtunk is állhat, hogy milyen ember lesz a fiatal nebulókból, akik minden lépésünket, mozdulatunkat, hanglejtésünket figyelik, sőt sokszor jobban figyelnek arra, mintsem a leadott tananyagra. Így érzik a hitelességet, hogy szeretet van a szavaink mögött, hogy amit hoztunk, amivel készültünk, azt mindet nekik, értük készítettük el. Ez a legszebb az oktatás-nevelésben.
Az alkalmakon több felnőtt is jelen van, sőt a szüneteket is együtt töltjük. Ilyenkor figyelik, tanulják a gyermekek a másikhoz való viszonyulást, a felnőttek világának kapcsolatrendszerét. A példák és a példaképek akár jók akár rosszak, innen is bekerülhetnek a gyermekek értékrendjébe. Nagy felelősség mindez, mégis oly csodás munka. Milyen nagy kincs, amikor megosztják velünk ezek a gyermekek az értékes gondolataikat, hitről, Istenről, szeretetről és még annyi mindenről, a maguk egyszerű nyelvén. „Így érdemes…”
