A Kőrösi Csoma Sándor Ösztöndíjprogramnak köszönhetően lehetőségem nyílt kilenc hónapot tölteni a kelownai magyar közösségben. Az eltelt idő tapasztalatairól szeretnék most beszámolni.
Kelowna egy kis település, az ország nyugati oldalán fekszik és talán mondhatom, hogy az egyik legszebb tájjal rendelkező hely, ami sok mindenben emlékeztetett szülőföldemre, Erdélyre. A tavat körülölelő hegyek és a fenyvesek igazán otthonias hangulatot teremtettek. A város kis méretének ellenére hatalmas magyar szíve van. Több száz magyarral rendelkezik Kelowna, amelyből jelenleg is több mint 100 aktív taggal büszkélkedhet a közösség.
A magyar házban a vezetőség minden erejével azon dolgozik, hogy összefogja a magyarságot és olyan rendezvényeket szervezzen, amely becsalogatja a 3 éves óvodástól a 99 éves nyugdíjasig a magyar közösség apraja-nagyját. Számomra meghatározó élményt nyújtott ez a kilenc hónap. Amellett, hogy tanítottam, én is sokat tanulhattam. Megtanultam, hogy milyen a valódi összefogás, hogyan lehet még inkább segíteni egymást, részese lettem egy valódi közösségnek, amiért nagyon hálás vagyok.
Mivel második alkalommal kapcsolódhattam be a kelownai magyar ház munkájába, ezért kicsit gördülékenyebben mentek az első találkozások. Úgy mentem vissza, mint haza és megint családtagként fogadott be a közösség. Véleményem szerint jól tudtunk együtt dolgozni, megfelelő volt a kommunikáció. Volt alkalmam óvodát vezetni, magyar iskolában, több csoportban tanítani, felnőtt csoportot oktatni. Megismerni a magyar nyelvet tanulni vágyó kanadai felnőttek motivációját. Izgalmas volt aktívan részt venni a vezetőségbe, megélni, hogy a véleményem fontos.
A kilenc hónap alatt a lelkemnek legkedvesebb rendezvény az Irodalmi délután volt. Ez egy újítás, amit idén vezettünk be, forralt boros, versek általi kalandozás önmagunk felé. Nagyon jó beszélgetések voltak minden alkalommal. Februárban egy ebéddel kötöttük össze, amire nagyon sokan eljöttek. Aznap az időről beszélgettünk és szerintem mindenki kapott egy kis útravalót a beszélgetés során. Nekem ezek voltak a legszebb pillanatok, amikor meghallgathattam ismert magyar költők versének elemzéseit különböző szemszögből. Mindenki mást hallott, saját tapasztalatai alapján dolgozta fel az információt, sosem volt vita az összejöveteleken, de mindig sikerült kiegészíteni egy egy véleményt, hozzátenni valamit a másik megfejtéséhez. Ez pedig nagyon szépen tükrözte, hogyan kell működjön egy közösség.
A program végeztével köszönetet mondok mindenkinek, akivel együtt dolgozhattam, akivel elmélyíthettem a kapcsolatom, vagy most ismerhettem meg. Életre szóló élményeket kaptam a munka által és remélem, hogy nekem is sikerült valami maradandót „alkotni” és ott hagyni a kelownai magyar közösségben. Nekem szívügyem a kelownai magyar ház sorsa, a sajátomnak érzem, ezért nem esett soha nehezemre, ha valamit igazán tenni kellett. Köszönöm szépen mentoromnak és mentor helyettesemnek a sok türelmet és leginkább a támogatást. Sosem tapasztaltam olyat, hogy bármily kezdeményezésem elfojtanák, és ezért külön hálás vagyok, mert engedtek alkotni és mindkét fél örömét lelhette az eredményben.
A búcsú videó konferencia alkalmával a vezetőség búcsú közben megköszönte, hogy ismét a kelownai magyar közösséget választottam, de ez nem is volt egy pillanatig sem kérdés számomra. Már 2016-ban szívembe zártam a kedves arcokat és vágytam vissza a tanulóimhoz, a vezetőséghez, a női körhöz, hogy segítsek és újra megtapasztalhassam az összetartozást.
