Tíz órára megérkezett az összes őrs, így zászlófelvonással és reggeli imával meg is kezdődhetett az e heti kaland. Mivel ez volt az első alkalom, hogy az egész cserkészcsapattal találkoztunk, egy gyors ismerkedős játék előzte meg programot. A gyerekeknek eleinte csak az új „Eszter és Péter” voltunk (a tavalyi KCSP-sek után), de szerencsére nem telt el sok idő, mire hozzánk is úgy viszonyultak, mintha már évek óta ennek a csapatnak lennénk a tagjai.
A RÖR (raj-őrs-raj) programon a kiscserkészek megismerték az alap cserkészcsomókat, – mint az egyszerű kettős vagy a szorító nyolcas – a cserkészek pedig tökéletesítették a már korábban megszerzett jártasságaikat. A friss tudás „tesztelésére” a helyszín miatti legkézenfekvőbb módszer egy bambusz kötéllétra elkészítése volt, amit a Medve őrs és a Fóka őrs is nagyon ügyesen teljesített.
Diaszpórabeli csapatként a gyerekek első számú nehézsége, így a vezetők fő prioritása a magyar nyelv javítása és gyakorlása, ezért a legkisebbek – a pöttyös nyakkendős Párduc őrs – rajzok és bábfigurák segítségével fejlesztették nyelvi készségeiket. Az ebéd utáni pihenőben a világbajnoksági lázban égő gyerekeknek szükségük volt egy kis focis levezetésre, majd népdalok segítségével bővítettük a magyar szókincsünket. Végül egy többfordulós, vérre menő számháború következett, ami tökéletesen megkoronázta a félévzáró embui összejövetelt. Zárásként a magyar himnusszal levontuk a zászlót majd közösen visszautaztunk Sao Paulóba, a Magyar Házba.
