A nürnbergi 90. Ajtósi Dürer Cserkészcsapatának egy stabil folyamata az őrsvezetők személyes kísérése, mentorálása, mellyel segítjük az ő fejlődésüket, vezetői önképüket.
Mikor kiérkeztem Nürnbergbe, már tudtam, hogy ez lesz az egyik fő feladatom, az itteni fiatal őrsvezetők segítése és formálása. A fejemben elég hamar ki is alakult, hogy ezt milyen formában, stílusban szeretném. Az őrsvezetőkkel, akik a cserkészcsapat magját adják, hiszen nélkülük nem történik meg semmi, heti rendszerességgel összeülünk és közösen dolgozunk. A munkafolyamat része, hogy megtervezzük a következő csapattalálkozót vagy nagyobb programot, kirándulást, tábort. Ez azonban magában nem lenne egy fejlődési folyamat az őrsvezetők számára, ezért rendszeresen egy adott témában vezetett beszélgetés keretein belül foglalkozok velük.
Szeptemberben, az év elejét, kis közös hangolódásként pár laza gyakorlattal kezdtük, felrajzolva milyen is számukra az ideális vezető, milyen célokat tűztek ki maguk elé mind az életben, mind a cserkészetben. Megírtak egy Énverset, melyben megfogalmazták, hogy hogyan is látják magukat. Novemberben volt egy csapattáborunk, ennek a szervezése és reflexiója is ezeken az alkalmakon zajlott. Ahogy azt Magyarországon is sokszor megtapasztaltam, a programok után itt is ritkán van közös szervezett reflexió, azonban ez a fejlődés és hatékonyság szempontjából kiemelkedően fontos, így ezt is rendszeresen beépítettem a heti beszélgetésinkbe.
Ezek után azt éreztem, hogy igen, mostmár nehezebb vizekre is evezhetünk, belevághatunk, hogy mit is jelent nekik pontosan a vezetői lét, mit is akarnak elérni, mint vezetők, ezekkel a fő kérdésekkel indultunk el. Közösen és maguknak megfogalmazták a küldetésüket a cserkészetben. Megnéztük, hogy milyen vezetői szerepek és stílusok vannak, melyikben érzik magukat komfortosan, melyikben szeretnének fejlődni. Megvizsgáltuk, hogy mi az ő felelősségük, mint őrsvezető, szituációk és esetek átbeszélésével, határhelyzetek értelmezésével. Mint a küldetésük megfogalmazásának fő elemei, külön kiemelve beszéltünk a példamutatásról és a motiválásról is. Az elkövetkezendő alkalmakon az önkéntesség témáját fogjuk boncolgatni.
Remélem elégedetten fognak visszanézni az őrsvezetők erre a kilenc hónapra, kijelentve, hogy igen, én fejlődtem ezalatt az idő alatt, tisztábban látom magamat, mint vezetőt. Számomra is egy pozitív folyamat, érzem, hogy több vagyok ezektől a beszélgetésektől, a rájuk való felkészüléstől.
