Nagy várakozás és készülődés előzte meg december 14-ét: erre a szombat délutánra szerveztünk ugyanis egy programdús, hívogató adventi délutánt, gyerek- és felnőttprogramokkal egyaránt. A gyülekezet vezetősége már hosszú hetek óra készült erre a napra, és úgy látszott, hogy végre hosszú munkájuk gyümölcsöt érlel. Az ötlet a gyülekezet oszlopos tagja és a magyar nyelvű hittanoktató, Úrházy-Kis Stella fejéből pattant ki, aki időt és energiát nem kímélve készült a gyerekek érkezésére. Hívtuk a gyülekezet tagjait, a hittanos gyermekek családjait, valamint minden érdeklődőt is, aki szeretett volna vidámságban eltölteni egy délutánt. Míg a nap fókusza egyértelműen a gyerekek voltak, nem feledkeztünk el a szülőkről sem: az ő szórakoztatásukról Huszár Krisztián és Molnár János, a gyülekezet presbitere és régóta aktív tagjai gondoskodtak.
Kora délutántól készültünk, és raktuk össze a programokat: ahogy érkeztek a szervezők, úgy gyűlt a sok szendvics és sütemény az asztalon, amelyet a délután végére tervezett vendégségen fogunk elfogyasztani. Hamarosan érkeztek a gyerekek is, és kezdetét vehette a délután. A szülőket, felnőtteket hagytuk visszavonulni a felső szobába, ahol ők filmklubon vehettek részt: egy komédiát néztek meg, amit beszélgetés követett. Közben a gyerekek belevetették magukat a kézműves foglalkozások rejtelmeibe: befőttes üvegekre festhettek téli, karácsonyi mintákat, és így csináltak egyedi mécsestartókat. Sok nevetést és jó kedvet hozott magával ez a játékos feladat, ami hosszú ideig lekötötte a széles korosztályból érkező gyerekeket: a kis hároméves Lenke ugyanolyan örömmel festegetett, mint a 13 éves nagyfiúk. Miután nagyjából mindenki befejezte mesterművét, hagytuk az üvegeket száradni, és megtanultunk néhány adventi, karácsonyi éneket. A programok zárásaként ügyességi játékokon vettek részt a gyerekek: célba dobás a hóember pocakjára, vagy vakvezetés a földre letett karácsonyi díszek között. Eddigre már későre járt az idő, de alig akarták abbahagyni. Az egyetlen dolog, amivel mégis el lehetett csábítani a gyerekeket, az a szeretetvendégség ígérete volt.
A nap végén újra összetereltük a felnőtteket és gyerekeket, és mindenki együtt ehetett, beszélgethetett egymással a gazdagon terített asztal körül. Nagyon sikeres, élményekben és új ismertségekben gazdag délutánt zárhattunk, és reméljük, hogy még sok ilyenben lesz részünk.
