Szent István Bál teltházzal
A Nyugat-Ausztráliai Magyar Egyesület éves programjai közül az egyik kiemelt esemény a minden évben megrendezett Szent István Bál, melynek az elmúlt években már a Magyar Ház ad otthont.
Azt ugye mindannyian tudjuk, hogy otthon sem egyszerű egy ilyen volumenű programot megszervezni, itt pedig, ha lehet ilyet mondani, még ennél is nehezebb egy kicsit, hiszen mindenki önkéntesként dolgozik és próbál azért tenni, hogy minél több magyar látogasson el a Ház ilyen, és ehhez hasonló eseményeire. A szombati bálra való készülődés már pénteken elkezdődött, hiszen a termet, illetve az udvart is be kellett rendezni, valamint fel is kellett díszíteni. Az én munkám a bállal kapcsolatos szervezésben szombaton délután három órakor kezdődött. Örökzöld szakácsaink ekkor már napok óta a bál menüsorán dolgoztak: előételként kaszinótojást, főételként rántott bécsi szeletet vegyes körettel és uborkasalátával, desszertként pedig magyaros Gundel-palacsintát készítettek a vendégeknek.
Az első pár órában a konyhai munkálatokban kellett segédkeznem, hogy mindennel időben elkészüljünk, ezt követően pedig a vendégeket üdvözöltem, illetve kísértem a helyükre. A bálra hat órától vártuk a meghívottakat, akik az előzetes várakozásokat is felülmúlva több, mint 130-an érkeztek. A vacsora elfogyasztása után, nyolc órától a Keszkenő Néptánccsoport lépett fel, akik igen nagy sikert arattak táncaikkal. Ezt követően élő zenés buli vette kezdetét, ahol is az egyesület tagjaiból álló együttes örökzöld slágerekkel szórakoztatta vendégeinket. Én eközben hol az asztalokat szedtem le, hol a bárban szolgáltam ki, az este egy pontján pedig tombolajegyeket árultam, de mindez egyáltalán nem volt fáradság, hiszen azért jutott időm egy-egy táncra is, illetve tudtam a közösség tagjaival is pár mondatot váltani.
Összességében elmondható, fáradtan, de boldogan indultam haza én is negyed egy tájékán, hiszen nagyon sokan eljöttek idősek és fiatalok egyaránt, vendégeink nagy részének pedig az volt az egyöntetű visszajelzése, hogy mind a vacsora, mind pedig a hangulat kiváló volt és sok ilyen rendezvényen szeretnének még részt venni. Ilyenkor érzi azt igazán az ember, hogy öröm egy ilyen közösséget segíteni, valamint a részévé válni, még ha csak fél év erejéig is.
