Az ősz a prágai magyar óvodában egyszerre jelentette az újrakezdés és a megérkezés időszakát. Szeptemberben a nagyobb gyerekek újra felvették az óvodai mindennapok ritmusát, míg az újonnan érkezők épp csak ismerkedtek a környezettel. Ebben a folyamatban kiemelt szerepet kaptak a játékos, élményalapú foglalkozások, amelyekkel igyekeztünk gördülékenyebbé tenni ezt az érzékeny időszakot.
Az őszi hónapokban nagy hangsúlyt fektettünk a hagyományőrző programokra. A szüreti foglalkozások során a gyerekek népdalokon, mondókákon és népi gyermekjátékokon keresztül ismerkedhettek meg a betakarításhoz kapcsolódó munkákkal és szokásokkal. Október 23-a alkalmából a nemzeti ünnepek jelentősége is megjelent az óvodai életben: a korosztálynak megfelelően az igazságosság témáját középpontba állító mesék és alkotások támogatták a közös emlékezést.
Márton nap és András nap szintén fontos állomásai voltak ennek az időszaknak. Márton napon lámpásokat készítettünk őszi levelekből és felelevenítettük a Katalin és András naphoz kapcsolódó népszokásokat a jósló hagyományok játékos kipróbálásával. A foglalkozások tervezésekor tudatosan figyeltünk arra, hogy minden témát népmese kísérjen. A mesék – különösen az élő mesemondás – fontos szerepet töltenek be az anyanyelvi kötődés erősítésében és a fantázia fejlődésében. A történetekhez rendszerint kapcsolódott a témához illő kézműves foglalkozás is.
Az őszi programokat néptáncos és népzenei foglalkozások, valamint hangszersimogató alkalmak kísérték. A közös mozgás és az éneklés különösen nagy sikert aratott az óvodások körében. Az óvodás gyerekek többsége, a Ciróka csoport ringató foglalkozásainak hála, már a magyar mondókák és gyerekdalok széles skálájának ismeretével kezdte meg az óvodát, de még nekik is új élményt nyújtott a tekerővel és a hegedűvel való megismerkedés.
