Cum Deo Pro Patria Et Libertate.
A berlini csapat már február óta Rákóczi életével ismerkedett, így a keretmese a csapattáborban kerekedett ki. Első éjszaka a Lengyelországban tartózkodó Rákóczi egy gyönyörűen megfestett „Pro Libertate”feliratos zászlót küldött az összegyülekezett cserkészeknek. Másnap már el is kezdődött az elméleti ismeretek elmélyítése, hogy mindenki felkészülten állhasson csatasorba. A tábor egyedisége abban rejlett, hogy meghívottunk volt Kátai Zoltán Kossuth-díjas énekmondó, aki kuruc dalokat tanított. Elsőnek a Török bársony süvegem címűt adta át a dalos kedvűeknek, méghozzá három szólamban. Hogy a sereg ne rongyos összeverődöttek hatását keltse, mindenki készített magának dolmányt, illetve nemezelhetett lódingot. Pénteken hadi építkezésbe kezdett a tábor – hiszen Rákóczi biztonságban kell hazaérjen a lengyel földről. A lányok a patak fölött állítottak kötélhidat, míg a fiúk kötéllétrát raktak össze. Eközben a kiscserkészek az uzsonnát szerezték vissza a labancoktól.
Rákóczi megérkezésével nem sokat teketóriázott a csapat, délután már meg is ütközött az ellennel. A számháborúban mindenki derekasan megállta a próbát. A tábortűz melegénél a sok ének között minden őrs bemutathatott egy-egy jelenetet, hogy milyen furfanggal verték át az osztrák katonákat: ki leitatta őket, ki megtévesztette porfelleggel. Viszont az éjszaka sem telt el eseménytelenül. A fejedelem a Habsburgok kezére jutott, hajnali egykor az egész tábor felkerekedett, hogy megmentse vezérüket. A szombat ismét a próbatételek napja volt. Minden őrs egy akadálypályán kellett végigmenjen, ahol énekelniük kellett, rovásírást olvasniuk, fára mászniuk, cserkésztörvényeket felsorolniuk; de alkalom nyílt kreatív történetalkotásra, toronyépítésre kockacukorból és sörösládából épített torony megmászására is. Kátai Zoltán időközben a Hej, Rákóczi és a Nagy majtényi síkon című dalokat is belenevelte a seregbe. Az éjszaka leple alatt az újoncok cserkésszé avatása zajlott. A három csapatban összesen 13-an kaptak új nyakkendőt.
A vasárnap az ünneplésé és a táborbontásé volt. A táskák megtömése és a sátrak lebontása után mindenki teljes cserkészdíszbe bújt, illetve a vörös dolmányokat is magára öltötte a sereg. A szülők megérkeztével kezdetét vette a cserkészév búcsúztatása. Gömbös Tamás evangélikus lelkész egy istentisztelettel adott hálát az eltelt évért. Az ünnepélyes pillanatban a csapat eddigi parancsnoka, Konthur Zoltán Czirják Emesének adta át a berlini cserkészek további vezetését. Ezt követően a kiscserkészek az egész csapat előtt ígéretet tettek, hogy követni fogják a cserkészet útját. A tábort Kátai Zoltán előadása zárta. A Históriás dalok Berlinben néven meghirdetett esemény nyilvános volt, így szép számban jöttek a csapat vonzáskörzetén kívülről is. Kátai Zoltán a magyarok ókori és középkori történetéből adott elő dalokat koboz- és lantkísérettel. A Bethlen Gábor Zrt. támogatásának hála, a művész úr jelenléte táborunk jó hangulatához nagyban hozzájárult.
A csapatok szoros közreműködésében Hamburg részéről nagy szerepe volt Kövics Kitti Kőrösi-ösztöndíjasnak és Brockhauser Sándornak, aki magára vállalta a csapat felállítását. Drezdát Szőcs Zoltán képviselte mint vezető.
