2026. május 29–31. között a svédországi Hällebergában került megrendezésre a II. Svédországi Székely Közösségi Találkozó (SZÉKITA), amely három napon át a székely és ezáltal a magyar identitás, a közösségi összetartozás és a kulturális örökség ünnepe volt. A rendezvényt a Váncsa András és Ambrus A. Árpád koordinálta csapat szervezte, védnöke pedig, a Kristianstadi Magyar Egyesület volt. A rendezvény részletes programját és szellemiségét a külön erre az alkalomra megjelent SZÉKITA–INFÓ című kiadvány mutatta be a résztvevők számára.
A találkozó már a megérkezés pillanatától különleges hangulatot árasztott. A résztvevőket székely és magyar zászlók tucatja, közös vacsora, ismerkedés, valamint a székelyföldi és svédországi székely közösségek bemutatkozása fogadta. A szervezők célja az volt, hogy olyan találkozási pontot teremtsenek, ahol a különböző svédországi régiókban élő székelyek és magyarok egymásra találhatnak, kapcsolatokat építhetnek, és közösen ápolhatják hagyományaikat.
A szervezők a találkozó során különleges közösségi kezdeményezéssel is erősítették az összetartozás érzését. Minden résztvevőt arra kértek, hogy jelölje meg, a Székelyföld, valamint a Kárpát-medence mely településéről érkezett egykor Svédországba, valamint azt is, hogy jelenleg mely svédországi települést tekinti otthonának. Az elkészült térkép látványosan mutatta meg a diaszpóra sokszínűségét, ugyanakkor azt is, hogy a különböző életutak közös gyökerekből táplálkoznak. A jelölések mintegy láthatatlan szálakkal kötötték össze Svédország településeit a Kárpát-medence székely és magyar közösségeivel, szimbolikusan is kifejezve, hogy a távolság ellenére az anyaföld és a diaszpóra továbbra is összetartozik.
A szombati nap ünnepélyes zászlófelvonással kezdődött, a magyar és a székely himnusz hangjaira. A rendezvényt Molnár Gergely, a Kristianstadi Magyar Egyesület elnöke nyitotta meg, majd közös imára hívta a jelenlévőket. Elhangzott dr. Palóczi Péter, Magyarország stockholmi nagykövetének üzenete is. Kilyén Ilka színművész egy Áprily Lajos-verssel köszöntötte a megjelenteket, Bihari Szabolcs elnök pedig a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége (SMOSZ) nevében köszöntötte a Székely Találkozót.
A program középpontjában a székely történelem, kultúra és keresztény örökség állt. Kiemelkedő esemény volt „A két Áron nyomában” című előadássorozat, amely a székelység két meghatározó alakja, Márton Áron püspök és Tamási Áron író életét és örökségét idézte meg. A jubileumi megemlékezés különös jelentőséget adott a rendezvénynek, hiszen a jelenlévők nemcsak két kiemelkedő személyiség munkásságára emlékeztek, hanem arra az erkölcsi és szellemi örökségre is, amelyet a mai magyar közösségek számára hagytak hátra.
A program egyik megható mozzanata volt a déli harangszó történetének felelevenítése és közös megemlékezés, amely a magyar történelem és keresztény hagyomány egyik legismertebb szimbóluma. A résztvevők együtt idézték fel a harangszó üzenetét: az összetartozást, a hitet és a nemzeti emlékezet erejét.
A kulturális programok között kiemelt helyet kapott a marosvásárhelyi művésznő, Kilyén Ilka meghívott előadása. A közönség nagy érdeklődéssel fogadta az „Egy sima, egy nádli” című önálló műsorát, amely irodalmi és színművészeti élményt egyaránt nyújtott. Kilyén Ilka Erdély egyik legismertebb és legelismertebb előadóművésze, aki évtizedek óta szolgálja a magyar kultúrát színpadi munkájával és irodalmi estjeivel. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház egykori művészeként számos vers- és prózaesttel járta be Székelyföldet, a Kárpát-medencét és a diaszpóra magyar közösségeit. Művészetének egyik legfontosabb küldetése a magyar nyelv szépségének, valamint az erdélyi szellemi örökségnek a továbbadása.
A művésznő előadásában a magyar nyelv gazdagsága, a humor, az emberi sorsok és a közös kulturális emlékezet különleges összhangban jelent meg. A közönség vastapssal jutalmazta a magas színvonalú produkciót, amely méltó kulturális csúcspontja volt a találkozónak.
A rendezvény során nagy hangsúlyt kaptak az irodalmi értékek is. A szervezők olvasósarkot alakítottak ki, ahol a résztvevők megismerkedhettek Wass Albert és Marosi Barna műveivel. Különösen nagy érdeklődés övezte Wass Albert „Adjátok vissza a hegyeimet!” című írását, amely a szülőföld iránti ragaszkodás, az identitás és a haza szeretetének örökérvényű üzenetét hordozza. Ugyancsak sokan olvasták Marosi Barna „Ne féljetek!” című írását, amely a közösségi összefogás és a megmaradás fontosságára hívja fel a figyelmet. Az irodalmi bemutató jól illeszkedett a találkozó szellemiségéhez, hiszen mindkét szerző művei a székelység és a magyarság történelmi tapasztalatait, valamint lelki erejét jelenítik meg.
A közösségépítő programok között szerepeltek gyermekfoglalkozások, székelyhimnusz-éneklés és humoros „székely kvíz”. A közös éneklések, beszélgetések és esti tábortüzek tovább erősítették az összetartozás érzését.
A rendezvény záróestjén a résztvevők közösen ünnepeltek Kató Istvánnal és zenekarával, illetve a Ljungby-i néptánccsoport közreműködésével. A csoport története egészen 1988-ig nyúlik vissza, amikor a Ljungbyban élő magyarok közössége létrehozta a néptáncegyüttest azzal a céllal, hogy a magyar népi hagyományokat Svédországban is életben tartsa. Az együttes az évek során számos fellépésen, kulturális rendezvényen és közösségi eseményen képviselte a székely, s ezáltal a magyar kultúrát. A 2013-ban újjászervezett csoport különösen nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a fiatalabb generációk számára is átadja a néptánc és a népzene szeretetét. A SZÉKITA résztvevői nagy örömmel fogadták előadásukat, amely a székely és magyar hagyományok gazdagságát, valamint a diaszpórában élő közösségek összetartó erejét mutatta be.
A Ljungby-i székely néptánccsoport szereplése különösen szimbolikus jelentőséggel bírt, hiszen jól példázta azt, hogy a Svédországban élő magyar közösségek nemcsak őrzik, hanem aktívan tovább is adják kulturális örökségüket. A fiatalok és idősebbek közös fellépése azt üzente, hogy a hagyomány nem a múlt emléke, hanem a közösség jelenének és jövőjének egyik legfontosabb megtartó ereje.
A táncosok fellépése után közös táncház és mulatság következett, ahol a jelenlévők együtt ünnepelhették a székely és a magyar népi kultúrát. A népzene, a tánc és a közös éneklés méltó lezárása volt annak a három napnak, amelynek során új barátságok születtek, régi kapcsolatok erősödtek meg, és ismét bebizonyosodott, hogy a távolság ellenére a svédországi magyar és székely közösségek élő, összetartó és jövőbe tekintő közösséget alkotnak.
A találkozó végén a szervezők és a közreműködők munkájának elismeréseként emléklapokat adtak át mindazoknak, akik hozzájárultak a rendezvény sikeréhez. Az emléklap nem csupán köszönetnyilvánítás volt, hanem annak jelképe is, hogy a közösség értékeli és megbecsüli az önkéntes munkát, az összefogást és a hagyományőrzésért végzett szolgálatot. A résztvevők számára ez a gesztus tovább erősítette azt az érzést, hogy a SZÉKITA nem egyszerű rendezvény, hanem egy olyan közösségi mozgalom, amely a székely és magyar identitás megőrzését, valamint a következő generációk számára történő továbbadását szolgálja.
A II. Svédországi Székely Közösségi Találkozó ismét bizonyította, hogy a diaszpórában élő magyarság számára különösen fontosak azok az alkalmak, ahol a múlt értékei, a hit, a kultúra és a közösségi összetartozás találkozhatnak. A SZÉKITA 2026-ban nemcsak emlékezés volt, hanem élő bizonyítéka annak, hogy a székely és magyar közösségi szellem Svédországban is erős, életképes és jövőt építő erő.
