A csoport célja: megtanulni minél több magyar tájegység néptáncának lépéseit, megismerni viseletét és zenéjét saját örömünkre, s mások szórakoztatására. Fontos, hogy néphagyományainkat megőrizzük, átmentsük, megéljük a tánc és az ének által.
Kodály Zoltán szavait idézve: „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának!"
A próbákat a St. Andrew's Church parkettás termében tartjuk. Lenyűgöző számomra ez a fajta nyitottság, ahogy az intézmények befogadják a közösségek eseményeit, előítélet nélkül. Ez a fajta tolerancia viheti előre a világot, ha egyre többen gyakoroljuk!
A tánccsoporttal az első fellépésem a szeptemberi szüreti mulatságon volt, ahol karikázót táncoltunk. Legközelebb pedig a Unity Centre tükrös termében, ahol a nyílt napon 3 másik nemzettel mutathattuk meg kultúránkat. Tánc közben figyeltem az arcokat, ahogy elismeréssel és örömmel követik a lépéseinket – ugyan még ülve. No, a táncházban már aggódóbbra váltott néhány tekintett! A siker viszont egyértelmű volt, s új lehetőséget nyitott meg, mert a kéthetente az angoloknak szervezett táncházunkat decembertől már itt, a város központjában lévő intézményben tarthatjuk a vezetésemmel!
A legutolsó fellépésünk a csoport kreativitását és nem mindennapi tudását is megmutatta. Egy szülinapon szórakoztathattuk a magyar ünnepeltet angol baráti társaságával. Se parkett, se tánctér, se öltöző nem volt a klasszikus értelemben, s még próbálni sem tudtunk. Viszont volt nagy szeretettel való várakozás, izgatott hangulat, nevetés és határtalan jókedv. Gyors megbeszélést tartottunk, fejben az 5 pár „eltáncolta" a koreográfia nagy helyet kívánó részeit, majd mi lányok elkezdtük a karikázóval... Azaz csak elkezdtük volna, de a zenepultos angol fiatal ember sehogy sem akarta megérteni, hogy nem kell még a számítógépet kapcsolnia, mert énekelünk - ki hallott már ilyen, volt olvasható a tekintetén. A „Húzd rá... " felkiáltás után pedig végképp összezavarodott. De a mi csoportunk már megszokta a hasonló helyzeteket, s igazi profiként széles mosollyal vártuk, hogy belefoghassunk a páros táncunkba.
Mondhatom, a táncházban már senki nem aggódott semmi miatt, hatalmas hangulatban és nagyon ügyesen táncolt az ünneplő sereg! Alig akartak elengedni bennünket. Ismét jó volt magyar táncosnak lenni
