Szüleim már kicsi koromtól kezdve arra tanítottak, hogy lássam meg mindenben a szépet és a vidámat, legyek nyitott a világra, s a benne élő emberekre. Végezzem a magam oldalán lévő feladatokat becsülettel és tisztességgel, hogy rám is minél többen tekintsenek kíváncsisággal.

A nagykanizsai Landler Jenő Gimnázium elvégzése után a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola magyar-népművelés szakára jártam, ahol a tanulás mellett a Savária Táncsport Egyesület versenytáncosaként gyakran képviseltem hazámat külföldi versenyeken, szerepléseken.

A főiskola befejezése után Budapesten a zuglói Hunyadi János Ének–Zene Tagozatos Általános Iskolában kezdtem tanítani, azonban hamar rájöttem, hogy milyen nagy különbség a tanárságot tanulni, majd azt a gyakorlatban megélni. Megértve a főváros és a vidék eltéréseit, minden önfejlesztő szakmai továbbképzésen és tanfolyamon részt vettem, hogy hiteles és mély tudású magyar irodalom és nyelvtan, valamint tánctanárrá váljak.

Négy év után a lehetőségeim a magánszféra felé irányítottak. Néptánc, népi játék, modern- és történelmi tánctanári végzettséget szerezve nagyszerű rendezvényeken és céges bemutatókon mutathattam meg szervezői készségemet.

Gyermekeim megszületése, majd iskolába lépésük után visszatértem az állami oktatás keretei közé. Immár tizenöt éve a II. kerületi Pitypang Utcai Általános Iskola tanára vagyok, ahol minden szakmámat gyakorolhatom, sőt, új lehetőségekkel is élhettem, így ma már hon- és népismeret tanárként, life coachként, NLP trénerként is segíthetem az iskolai életet, a gyerekek mindennapjait. Megszereztem a mestertanári címet is, és 2015 őszétől tanfelügyelőként és szakértőként is láthatom a kollégák munkáját.

2013-ban a Kőrösi Csoma Sándor Program indulásakor fél évre Los Angelesbe utazhattam. Az ottani magyarsággal való közös munka új szemszögből mutatta meg szakmai lehetőségeimet és érettségemet. Sokat tanultan, és sokat is adhattam, kinti szakmai és baráti kapcsolataimat azóta is folyamatosan ápolom. Az amerikai-magyar kollégákkal készített beszélgetéseimből rendhagyó interjúkötet írtam „Álomvalóság a döntéseink fényében” címmel.

S hogy miért jelentkeztem újra KCSP ösztöndíjasnak? Szeretném látni, milyenek az európai magyar közösségek lehetőségei táncban, magyar nyelvben, közösségi foglalkozásokban, s mit jelent számukra az otthon és az itthon.