A maroknyi kis kamasz csoportot Harasta Emőke iskola-igazgatónő segítő iránymutatásával vettem át elődömtől, Varga Adalberttől, akinek köszönhetően egy igazán jól összeszokott, kedves és érdeklődő csapattal találkozhattam. A kialakult járványügyi helyzet miatt azonban csupán egyszer, a márciusi iskolakezdéskor találkozhattunk, ezt követően az egész tanév az online térbe szorult, amely új helyzet számos előnyt, ugyanakkor sok nehézséget is tartogatott számunkra.
Annak ellenére, hogy a zoom órák jól sikerültek és folytonos kapcsolatban tudtunk maradni a gyerekekkel, nagyon megörültem, amikor a korlátozások enyhülésével felmerült a játékos nap ötlete. A sors fintora, hogy éppen az ösztöndíjas időszak utolsó hétvégéjén kerülhetett erre sor, mégis hálás vagyok az együttlét öröméért.
A nap ejtőernyős énekes körjátékokkal, labdajátékokkal és mondókákkal indult, majd izgalmas sorversenyekkel folytatódott olyan vicces feladványokkal, mint zsákban ugrálás, tojás-egyensúlyozás, mocsárjárás. Miután kellően kiugrálták és nevették magukat a csemeték az osztályok külön-külön kézműves foglalkozáson vettek részt. Zárásként Péterffy Réka igazgatóhelyettes-asszony néhány szóban visszatekintett az elmúlt tanévre, ezt követően pedig kedves szavak kíséretében tőlem is elbúcsúztak a kollégák és a gyerekek. Nagyon örülök, hogy hétről-hétre részt vehettem ezeknek a gyerekeknek az életében, bővíthettem a magyar nyelvvel és kultúrával kapcsolatos ismereteiket. A kollégáim egész idő alatt kedves és segítőkész iránymutatásokkal támogatták munkámat, az ő jelenlétük mindig megnyugtató biztonságot jelentett számomra. Nagyszerű emberek, akik önzetlen tevékenységükért komoly megbecsülést érdemelnek.
