Május első vasárnapján műsorral ünnepeltük meg az édesanyák, nagymamák, dédik és pót- és keresztanyák mindennapos, megfeszített munkáját. A magyar iskolásaink és néptáncosaink előadásai, az apukák lángosa tette felejthetetlenné az eseményt.
Az édesanyák odaadó, önfeláldozó munkája egy olyan elfoglaltság, hivatás, amely életeket kísér végig. Az általuk tanúsított kitartás egész évben rendíthetetlen, nem megy szabadságra. Ezért – bár van egy nap, május első vasárnapja, melyet nekik szentelünk – fontos, hogy minden nap tettekkel és szavakkal is bizonyítsuk, mennyire fontos szerepet töltenek be életünkben az édesanyák.
Az idei ünnepségen a Szent Imre Magyar Iskola diákjai versekkel készültek anyák napja alkalmából, amelyet Hideg Klaudia, az intézmény igazgatója tanított be a gyerekeknek. A felnőtt csoport tagjait is bevonva, a diákok egy videóban osztották meg, hogy miért büszkék édesanyjukra, mi a kedvenc emlékük róla, vagy éppen hogyan szólítja őket az édesanyjuk.
A Csárdás Néptáncegyüttes az elmúlt egy év munkáját koronázta meg bukovinai koreográfiájával, amely sok gyermeknek az első fellépése volt. Az izgalom nyomaiban sem volt felfedezhető: az előadás osztatlan sikert aratott a közönség körében. A koreográfia Tóth Patrícia és Takáts Michelle munkáját dicséri, akik a heti táncpróbákon tanultakból egy fantasztikus műsort alkottak.
Míg fent a táncoscipőktől volt hangos a színpad, addig alul az apukák szorgos kezeinek köszönhetően lángosok sültek. Az előadás után mindenkinek jólesett a frissen sült lángos, az asztaloknál pedig hamar a beszélgetéseké lett a főszerep.
Jó anyagból könyyű dolgozni – ezt ezúttal is megtapasztalhattam, hiszen a mai program összeállításában gond nélkül lehetett számítani a diákok és táncosok közösségére. Mindkét esetben a kitartó évközbeni munka és az elhivatottság meghozta eredményét, amely egy feledhetetlen délutánban csúcsosodott ki.
