Erdélyi magyar kulturális ízelítő
Január folyamán több ízben sikerült egy kis kóstolót adni az erdélyi valóságról az itteni diaszpóra közösségének. Ezeken az alkalmakon Erdélyt több módon mutattuk be. A tánckörben több alkalmat szenteltünk, a tánckör vezetőivel, Fodor Jenővel és Beátával, szűkebb hazám, Székelyföld táncainak, valamint a viseletbemutatóknak, és Erdély néprajzi áttekintésének.
Január 21-én, a Dauphiné Francia-Magyar Egyesület intézőbizottsági ülését követő kulturális program során rövid Erdély-bemutatóra adott alkalmat Vékes Csaba rendező bemutatkozása. Kisfilmjeinek (Á(l)lomás, Cserekapus) bemutatása előtt tarthattam meg előadásomat, amelyet Szilvay Gergely Porlepte tündérkert: Romantika és valóság Erdélyben című cikke ihletett. Pár éve, amikor megjelent a cikk, élmény volt a valóság árnyalt bemutatására való törekvését érzékelni. Ezt a törekvést választottam irányadónak magam is prezentációm összeállításánál. Az erdélyi valóság sokszínű, sokrétű és érdemes megkeresni azt a módot, ahogyan erről beszélni lehet.
Erdélyben helye van a hagyománynak, a családi örökségnek, a romoknak és az innovációnak, az értékeink tudatosításának is. Ahogy az erdélyi Versailles otthona lehet az Electric Castle fesztiválnak, úgy Erdélyben már 450 éve megfér egymás mellett sok különböző felekezet és nemzet. Erdély a nagyok hazája is: pl. Mátyás király nélkül szegényebb lenne az összmagyarság, de a sor végtelen. Nem tekinthetünk el attól, hogy mai ikonikus alakok is büszkék erdélyi gyökereikre: pl. II. Erzsébet brit királynő vagy akár Kovács Ákos énekes.
Az én Erdélyem a romokon túl innovatív, életképes és csodaszép. (Aki nem hiszi, járjon utána!)
Remélem sikerült világom közepéről úgy beszélnem, hogy felkeltsem a megismerés, megtapasztalás vágyát. Erdélyt tapasztalni és építeni is érdemes.
Köszönet a francia tolmácsolásért: Fodor Jenőnek és Jean-Pierre Benkőnek.
Fotók: Reményi György, Györgypál Enikő
