Személy szerint is igen fontosnak tartom ilyen alkalmak további rendszeresítését, hiszen amellett, hogy társainkat – akár egy másik oldaláról is – megismerhetjük a közös gondolkodás során, számos kérdésre tudunk, többfajta megközelítés alapján reflektálni és megoldási stratégiákat javasolni, illetve további gondolatokkal segíteni a fejlődést, törekedni a jelenleginél is jobbra. Mindenki megelégedésére több olyan ötlet született, amit a jövőben közösen beépítünk az iskola profiljába, működésébe.
A komoly témák mellett természetesen jutott idő a szórakozásra is: pihenésképpen csapatépítő és személyiségfejlesztő gyakorlatokat végeztünk, sokat nevettünk. Késő délután aztán fény derült arra is, ki kit húzott a karácsonyi ajándékozás során. A szabály az volt, hogy mindenki öt társát lepheti meg, személyenként maximum egy-egy font értékben – így koncentrálva az ajándék személyes értékére, s nem az árára. Igen mókás ötletek születtek, sokan kézügyességüket is bevetették az egyéni ajándékok elkészítéséhez, valaki pedig egy-egy kaparós sorsjeggyel – éppen ₤1 darabja – nyújtott át társainak. Mielőtt átadtuk volna az ajándékokat az épp soron következő kollégánknak, mindenki egy-egy pozitív tulajdonságot mondott az illetőről. Meghitt perceket töltöttünk így együtt.
A meglepetés nem ért véget az ajándékok kibontásával. Egy különleges bejelentéssel szolgált Pávai Gyopár igazgatónő a résztvevőknek: pályázatunk sikeres volt, az iskola hároméves, kiemelkedő magyar hagyományőrző, anyanyelvi és identitást erősítő munkájáért, valamint további előremutató tervei megvalósításának biztatására egyedüliként kiérdemelte a londoni Balassi Intézet (Hungarian Cultural Centre London) elismerését, a Magyar Kultúráért az Egyesült-Királyságban Díjat!
Ez a fantasztikus hír megkoronázta a napunkat, és további kitartásra sarkall az elkövetkező időszakban. Boldogan írom le, immár többes szám első személyben: KÖSZÖNJÜK!
