Mozgalmas napja volt a seattle-i magyar közösségnek: cserkészgyűlés, magyar iskola, ’56-os megemlékezés és szüreti bál – mindez egyetlen nap alatt!
A nap a cserkészettel indult, akik a szokásos kétheti gyűlésüket tartották. A zászlófelvonás után az őrsök külön vonultak tanulni és játszani. Az én őrsöm, a Pókmajmok, különleges kihívást kapott: egy „beépített” segítőm rosszul lett, és nekik kellett gyorsan, a tanultak alapján reagálni – mentőt hívni és segítséget kérni. Ezután az égtájakról tanultunk, majd a cserkészgyűlés zárásaként ismét összegyűltünk, és a zászlólevonással zártuk a cserkészfoglalkozást.
De a napnak még korántsem volt vége – következtek a magyarórák. A legidősebb tini csoportot vezetem, akikkel paraszt activityt játszottunk, természetesen 1956-hoz kapcsolódó szavakkal. Először el kellett magyarázni, majd lerajzolni, végül egyetlen szó segítségével kitalálni a fogalmakat – a nevetés és a versenyszellem garantált volt.
Ez után ünneplőbe öltözött a közösség: kezdetét vette az 1956-os forradalom és szabadságharc megemlékezése. A cserkészek behozták a zászlókat, majd a megnyitó és köszöntő beszédek után a magyar iskolások és cserkészek versekkel és dalokkal tisztelegtek a hősök előtt – megható pillanatok voltak ezek mindannyiunk számára. A műsort a néptáncosok fergeteges moldvai és gyimesi táncai követték, majd Sziki Károly színművész előadása varázsolta el a közönséget. Az ünnepséget magyar delegáció jelenléte és koszorúzás zárta, majd a szeretetvendégség idején mindenki jókedvű beszélgetések mellett oszthatta meg gondolatait és emlékeit.
Alig jutott időnk átöltözni, már indultunk is a Prohibition Cellars borozóba, Woodinville-be, ahol a magyar tulajdonos házaspár szervezésében kezdetét vette a Szüreti Bál. A hangulat forrni kezdett, amikor 30 év után újra színpadra lépett a legendás Boogie együttes, és pillanatok alatt megtelt a táncparkett. Őket a Puget SoundZ követte, akik magyarul, angolul, sőt törökül is játszottak – a közönség újra és újra visszatapsolta őket. Az est fénypontja a pincepörkölt volt, amit maga a borász, Sanyi készített, és amely tökéletesen illett a vidám, baráti hangulathoz.
Fáradtan, de boldogan zártuk ezt a különleges napot, amely elejétől a végéig a közösségről, a magyarságról és az összetartozásról szólt.
