Ha meg kellene neveznem, mi formált leginkább azzá, aki ma vagyok, a válasz egyértelmű: tizenöt évnyi cserkészet. Őrsvezetőként a programszervezés és a gyerekekkel való foglalkozás mindennapi feladatommá vált, regöscserkészként pedig a magyar népi kultúra – a tánc, a dalok és a hagyományőrzés – lett szívügyem.

A családom gyökerei Erdélyig nyúlnak, nagyszüleim ott élnek. A hozzájuk tett látogatások mindig emlékeztetnek arra, mennyire erős a közösség megtartó ereje, ha közös kultúrán és hagyományokon alapszik. Ehhez persze az ételek is hozzátartoznak – az erdélyi kürtőskalácsnál és a csorbánál nincs jobb. És bár talán furcsán hangzik, a közös menekülések egy-egy medve, vaddisznó vagy pásztorkutya elől legalább olyan erősen kovácsolnak össze, mint egy tábortűz melletti éneklés.

Édesanyám kiskoromtól kezdve a természet szeretetére és tiszteletére tanított. Vidéken nőttem fel, így a kirándulás és a vadkempingezés életem része lett. Számomra a növények és állatok közelsége nélkülözhetetlen – mindig keresem azt a környezetet, ahol a természet része lehetek. Ezért különösen várom, hogy Seattle-ben tölthessem a következő kilenc hónapot. Úgy érzem, ez a hely egyszerre ad majd otthont, kalandot és inspirációt számomra.