A püspök atya a szentmise kezdetén kiemelte, hogy húsvétkor a feltámadt Krisztust ünnepeljük, aki dicsőséges győzelmet aratott a bűn és a halál felett, és ennek nyomán arra buzdította a nézőket, hogy tekintetüket az igazi és maradandó értékekre irányítsák. A szentmise bevezető gondolataiban elhangzott továbbá, hogy az online húsvéti szentmise az összetartozás jele és lehetőség a világ magyar testvérei számára, hogy hitüket és bizalmukat erősítsék a világjárvány okozta emberpróbáló helyzetben, valamint egymáshoz lélekben kapcsolódva imádkozzanak egymásért, a nemzetért és a járvány által sújtott minden emberért.
A püspök atya reményét fejezte ki azt illetően, hogy a szentmisébe való bekapcsolódás által sokak megérzik a feltámadt Krisztus közelségét, különösen azok, akik jelenleg komoly megpróbáltatásokat élnek át: idősek, fiatalok, betegek, munkanélküliek, de azok is, akik életük kockáztatása árán teljesítenek szolgálatot. Az Úr bátorító jelenlétét kívánta azon magyar testvérek számára is, akik külföldre kényszerültek vagy éppen az idegenben próbáltak szerencsét, és most szeretteiktől távol, magányosan szenvednek.
A szentmise evangéliuma a két emmauszi tanítványról szóló történet volt, melyet a püspök atya prédikációjában párhuzamba állított lelki fejlődésünk útjával. A virágvasárnapi bevonulást követően a két tanítvány azt gondolta, hogy eljött az a szabadító király, aki majd felvirágoztatja Izraelt. De aztán mégis bekövetkezett nagypéntek katasztrófája, melyet követően a tanítványok igyekeztek minél távolabb kerülni Jézus kereszthalálának színhelyétől és mihamarabb elfeledni mindazt, amit korábban tőle láttak és hallottak. Csalódottságukban eszükbe sem jutott, hogy Jézus szenvedését és halálát már jóval korábban megmondta. Még akkor sem ismerték fel feltámadt Mesterüket, amikor az Emmausz felé tartó úton melléjük szegődött és velük haladt. A két tanítvány idegennek nézte Jézust, Jézus azonban nem adta fel, hanem azon fáradozott, hogy talpra állítsa a két csüggedő tanítványt. Megmagyarázta hát nekik a róla szóló írásokat, de a tanítványok még így sem ismerték fel. Végül marasztalják Jézust és egy asztalhoz ülnek vele, ahol megtörténik a csoda: a két tanítvány a kenyértörésben felismerte, hogy az Úr az, aki mindvégig velük volt. A tanítványok – noha nehezen, de – felismerték az Urat, hittek benne és ebből új erőt merítettek. Elszállt belőlük a félelem, és útra keltek, hogy társaiknak is tanúságot tegyenek arról, hogy él az Úr, aki mindig a mi oldalunkon áll.
A püspök atya tanításában rámutatott a történet érdekes motívumára, arra, hogy a tanítványok a nagypénteki események után önerőből próbáltak újrakezdeni, mintha sohasem hallották volna: „Hisz nélkülem semmit sem tehettek.” (Jn 15,5) Az Úr azonban megkereste őket, hogy kiszabadítsa őket nehéz helyzetükből és erőt öntsön beléjük. Jézus ma is ezt teszi: utánunk ered és segítségünkre siet, bárhol is éljünk a világon. Néha egy teljesen ismeretlen ember képében vagy egy jó szó, egy intő példa vagy éppen a rendkívüli jelek által közeledik felénk, anélkül, hogy felismernénk. Ő mellénk szegődik és a javunkat szolgálja, csak éppen mi nem esszük Őt sokszor észre. A tanítványok megpróbáltatások között járták ki Jézus iskoláját és ismerték fel Őt; de végül rájöttek arra, hogy az Úr mindig velünk van és az egész emberi nemre szelíden árasztja a megváltás kegyelmeit.
A püspök atya Jézus reményt adó szavaival zárta szentbeszédét – „S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28,20) –, a szentmise végén pedig minden nézőnek, hozzátartozóiknak és szeretteiknek a feltámadt Krisztus örömében és békéjében teljes húsvéti ünnepet kívánt.
A szentmise megtekinthető az Apostol TV youtube csatornáján, ezen a linken.
