Kevesen tudják, hogy Alberta tartomány két legnagyobb városa, Edmonton és Calgary között félúton, az autópályák és városok zajától távol található egy mindössze párszáz négyzetméteres, elkerített földterület, amely az első magyar telepesek nyughelyéül szolgál. Magyarul úgy fogalmaznánk, hogy "ott, ahol a madár sem jár", pedig a hely nemcsak természeti, hanem – legalábbis nekünk, magyaroknak – történelmi adottságokkal is rendelkezik.
1895-ben ugyanis ide érkezett Mráz János, aki – jelenlegi ismereteink szerint – első magyarként vetette meg a lábát Albertában. Letelepedésével a magyar nép vált az egyik legrégebbi, ma is itt élő etnikummá a tartományban. Az első magyar telepesek egyébként Alberta tartomány létrejöttét (1905) is megelőzték, így büszkén mondhatjuk, hogy magyar őseink már Alberta születése előtt megérkeztek új hazájukba.
A gyéren lakott térség művelésre alkalmas földjeit (családonként 160 holdnyit) szétosztották a betelepülők között, így Mráz családján felül további 25, többségében Tolna és Fejér megyéből elszármazott magyar család kezdhetett mezőgazdasági munkába és hozhatott létre egy saját gazdaságot.
Munkájuk és kitartásuk egészen odáig vezetett, hogy Alberta lett Kanada "éléskamrája" annak ellenére, hogy a téli időjárás itt különösen nem kedvez a hortikulturának. 1910-ben Mráz saját földjéből egy darabot a közösség számára ajándékozott: itt hozták létre a két éve sajnálatos módon leégett Szent Mihály Római Katolikus Templomot, amely az első magyar katolikus plébánia volt a tartományban (helyén jelenleg egy fakereszt áll, emlékeztetve az egykori imahelyre): Emellett itt került kialakításra a gyönyörűen rendben tartott Szent Mihály temetőt, amely az első magyar telepesek végső álmait őrzi.
A temetőben a Dubitz család által adományozott, két méter magas kőfeszület áll az alábbi szöveggel: "Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged, mert a Te Szent Kereszted által megváltoztattad a világot". A feszület a legelső és egyik legfontosabb magyar nyelvű műemlék a tartományban.
A temetőben az Edmontoni Magyar Kultúrkör és a Calgaryi Magyar Kultúregyesület tagjai, többedgenerációs leszármazottak és családtagjaik (akik közül sokan még ma is a környéken élnek) közösen adóztak az első telepesek emléke előtt. Szenthe Anna, a Magyar Diaszpóra Tanács Kanadai Elnöke, és Barry Stotts leszármazott, a Szent Mihály Örökség Egyesület elnöke megkoszorúzták az emlékművet, illetve a kőfeszületet, kifejezve hálájukat és tiszteletüket azoknak az embereknek, akik nélkül ma nem állhatnánk itt.
A koszorúzás után a közeli Schultz Hallban kulrutális napot tartottunk. A nagyjából másfélórás ünnepség keretein belül fellépett a calgaryi Vadrózsa Néptáncegyüttes, akik mezőségi táncokat adtak elő az összegyűlt, mintegy 150 fős közönségnek. A calgaryi cserkészek magyar népdalokat énekeltek, Kása Gergely református lelkész pedig közös imát vezetett, és megáldotta az egybegyűlteket.
Az ünnepség során Szenthe Anna és Barry Stotts mellett utóbbi családjának több tagja, a harmadgenerációs Rita Stotts, és a negyedgenerációs Garth Stotts is beszédet mondott, megemlékezve őseikről és felelevenítve a régi időket. Barry Stotts egy bekeretezett fényképet adott át Szenthe Annának hálája jeléül, amely a Schultz Hallt ábrázolja az északi fény megvilágításában.
Onnan tudjuk, hogy magyar vér csörgedezik a jelenlévők ereiben, hogy az edmontoni Kultúrkör jóvoltából az ebédszünetben felszolgált lángos és székelykáposzta az utolsó szálig elfogyott. A Hallban magyar vásár és egy rövid helytörténeti kiállítás is várta az érdeklődőket, akik többet megtudhattak az ország értékeiről és a helyi magyar közösség történetéről.
Az esemény a magyar gyökerekkel rendelkezők találkozóhelyeként is szolgált, akik megoszthatták egymással élményeiket és új ismeretségekre tehettek szert. Az esemény nagy sikerrel zárult. Reményeink szerint jövőre újra találkozunk!
A magyarság egyik helyi szervezeteként fontosnak tartjuk őseink emlékének ápolását, a magyar örökség védelmét és a magyar kultúra népszerűsítését. Büszkék vagyunk arra, hogy a rendezvényen 150 fős társaság gyűlt össze, akik egyenként és közösen is fontosnak tartják magyarságtudatuk megőrzését, erősítését.
Külön köszönet illeti Szenthe Annát és Stein Júliát a rendezvény megszervezéséért és a műsor összeállításáért, továbbá azokat az önkénteseket, akik szolgálatukkal hozzájárultak a sikeres esemény megszervezéséhez.
