Február elején a portlandi 44. sz. Zrínyi Miklós Cserkészcsapat tagjai számot adhattak az elmúlt fél év alatt tanult magyarságismereti, illetve cserkésztudásukról. A próba - a cserkészek hagyományhoz híven - játékos formában kérdezte vissza mindazt, amit a gyerekek az utóbbi hónapokon a foglalkozások alatt elsajátítottak.
A próba első fele igazán rendhagyó volt, a gyerekek ugyanis a jégen, korcsolyázás közben válaszolták meg a segítők által feltett kérdéseket. Minden helyes válaszért cserébe egy-egy sajtot vagy egy pénzérmét kaptak, ám vigyázniuk kellett, ugyanis a pályán három ádáz macska kergette őket, egyesével el-el lopva tőlük a megszerzett finomságokat és aranyakat.
Így kezdődött el a második félévünk keretmeséje, a Macskafogó. Célunk, hogy a tanév végéig minden cserkészeseményen megismerkedhessenek a gyerekek a történet egy-egy részével, ehhez szükségünk lesz a szülők segítségére is, akik a macskák szerepeiben fognak megjelenni.
Az ügyesebbek összefogtak, és csak egyszerre merészkedtek a pályára, ezzel elterelve a komisz kandúrok figyelmét. Volt olyan is, akit még a leggyorsabb üldözők sem értek utol.
Szerencsére az egerek túlerőben voltak, a macskák hamar elfáradtak, és feladták a küzdelmet. Így a gyerekek sajtjaikat beválthatták pizzára, amin már tényleg igazi volt a sajt is.
Bob, az Intermouse elnöke ekkor azt javasolta, hogy szedjék össze a pénzeket, és vigyék el a bankba, mert ott biztonságban lesznek a macskák elől. Igen ám, de út közben váratlan meglepetés érte a társaságot: egy maszk mögé rejtőző macska elrabolta a pénzeszsákot, és egy pár pillanat alatt el is iszkolt. Természetesen ezt már az egerek sem nézték jó szemmel, elhatározták, hogy rendkívüli Intermouse-gyűlést tartanak.
Ám – mint köztudott – az Intermouse titkos épületébe bejutni nem olyan könnyű procedúra: mind a helyszín, mind a jelszó hétpecsétes titok. Ezért a társaságnak egy második próbát is ki kellett állnia. Erre egy közeli parkban került sor, ahol különféle állomásokon, tudásuk bizonyításával megszerezhették a jelszót a titkos bázisra.
Míg a nagyobbak feladatai egy egészségügyi láda összeállítása és a mohácsi vész felelevenítése voltak, a közepes korosztály a rovásírás és különböző állatok lábnyomainak ismeretével, a legkisebbek pedig a cipőfűző bekötésének mesterségével és a szelektív szemét szétválogatásával bizonyíthatták rátermettségüket.
A bázisra érve már várták az egereket, de természetesen nem maradhatott el az alapos átvilágításuk. Mindenkit alaposan átvizsgáltak, nem macska-e esetleg véletlenül, de szerencsére senki sem talált semmi gyanúsat.
Megkezdődhetett hát az Intermouse gyűlése, ahová Bob kiváló hírekkel érkezett: elkészültek a tervek, csak el kell küldeni értük valakit. A téma alapos megvitatása és egy demokratikus szavazás után a titkosügynökség úgy döntött, Granowskit küldik el Pokióba.
A gyűlés végén Bob titoktartási szerződést íratott alá minden jelenlévővel, akik ezáltal fontos tanulsággal gyarapodtak. Az Intermouse elnöke ugyanis elrejtett egy olyan részletet az apró betűs részben, ami miatt minden gyereknek oda kell adnia az összes édességét a csapat következő táborában. Legközelebb minden egér alaposan elolvassa, mit ír alá!
