Kíváncsiságra lettem nevelve. Édesapám kezdte, úgy áradt belőle a világra való nyitottság, hogy abból minden körülötte lévőre ráragadt valamennyi. Még az iskolából is kikért néha egy-egy napra, például azért, hogy elvihessen Pécsre a Csontváry-múzeumba, mert láttam egy képeslapot egy cédrus festményről, és megkérdeztem tőle, hogy ki festette.

Nevelésemet aztán a cserkészet folytatta. Tulajdonképpen mindig is élveztem elhagyni a komfortzónámat egy kis kaland kedvéért, és erre ebben a közösségben bőven volt alkalmam. 15 éve csatlakoztam először a mozgalomhoz, 5 éve lettem vezető. Őrsvezetőként, illetve egy időben csapatparancsnok-helyettesként rengeteget tanultam magamról, és közben egyre kalandvágyóbb is lettem.

Időközben elkezdtem bejárni a világot, minden félretett pénzemet az utazásaimra fordítottam. Sokat adott nekem az, hogy más kultúrákba, országokba betekintést nyerhettem, szeretek a helyiekkel, a hétköznapi életükkel is megismerkedni.

Nyitott lettem hát a világra, és tudásszomjamat a legkülönbözőbb módokon igyekszem oltani. Szeretek mindenfélét kipróbálni, varrok, hímzek, tortákat és francia desszerteket készítek, analóg fotózással próbálkozom, táncházakba és modern művészeti kiállításokra járok.

Így indultam neki a KCSP-nek is, a kíváncsiság vezérelt. Kíváncsi vagyok, hogy milyen a külhoni magyarság élete, milyen szokások, tapasztalatok, nehézségek övezik hétköznapjaikat. Hiszem, hogy cserkésztapasztalataim, kreativitásom, a magyar nyelv és a néphagyomány iránti nyitottságom által hasznára lehetek majd a portlandi magyar közösségnek. Remélem, hogy kölcsönösen sokat tanulunk az egy év folyamán egymástól.

Somosi Hanga vagyok, 22 éves egyetemista Budapestről. A 2025/26-os év folyamán a 44. sz. Zrínyi Miklós cserkészcsapat munkáját fogom segíteni.