Mi az egész családunkkal költöztünk ki Kanadába és nagyobb lányunk jelenleg a helyi iskolába jár, ami tovább gazdagítja az itt szerzett tapasztalatainkat. Az ontarioi oktatási rendszer számára egyáltalán nem szokatlan, ha egy gyerek úgy kerül be az iskolába, hogy nem ért és nem beszél angolul, szinte minden osztályban van ilyen. A "google translate"-et segítségül hívva igyekeznek bekapcsolni mindenkit az oktatás menetébe, emellett a legtöbb helyen lehetőség nyílik heti 2-3 órában nyelvi felzárkóztató órán való részvételre.
Az első pár hónap igencsak nehéz volt lányunk számára is, hisz gyakorlatilag semmit nem tudott angolul. A tanulás mellett a közösségbe való bekapcsolódás is kihívás, különösen úgy, hogy a gyerekek jórésze szünetben nem is az angol nyelvet használja, hanem nemzettársaival összeverődve saját anyanyelvét, legyen az spanyol, kínai, arab, ukrán stb.
Áttörést jelentett, amikor a tél folyamán megalakult az iskola tánccsoportja és a jelentkező lányok az ebédszünetekben elkezdtek közösen gyakorolni, ötletelni, összeállítani egy saját kis koreográfiát. A közös tánc, a zene, a mozgás át tudott lépni a nyelvi korlátok felett és kellő önbizalmat adott gyermekünknek is, hogy szóban is bátrabban nyilvánuljon meg.
Mint később kiderült, nem volt teljesen cél nélküli a felkészülés, hiszen a régió több mint 30 iskolájának csoportjaival közösen vettek részt a "Let’s dance Showcase" elnevezésű táncbemutatón. Az eseményre egy középiskola tornatermében került sor, ahol több száz táncos és szülő szurkolt önfeledten, hangosan minden csoportnak.
