A Crossroads Band és barátai január 24-én fergeteges koncerttel lepték meg a San Francisco-öböl környékének közönségét. A Crossroads Eclectic névre hallgató eseménynek idén is a newarki Magyar Kulturális Központ adott otthont.
Nem mindennapi koncert volt ez: nagyszerű zenészek, előzenekar, változatos repertoár, tomboló közönség, nyereményjáték, majd egy retro-buli tette teljessé a programot. Így talán már érthető, miért került az „eklektikus” jelző a névbe.
De ami számomra igazán különlegessé tette ezt az estét, az nemcsak a műsor sokszínűsége volt, hanem az a közösségi erő és lelkesedés, amiből ez az egész megszületett.
Talán nem bánják a zenésztársaim, ha egy kis kulisszatitkot is megosztok az olvasókkal: eredetileg sokkal több időt szántunk volna a felkészülésre, és maga a koncert is februárban valósult volna meg. Az első januári próba után azonban rájöttünk, hogy minden jelen lévő zenészre szükségünk van, ezért megpróbáltuk a lehetetlent: két hét alatt összehozni egy igazán jó bulit. Januárban ugyanis Bolgovics Gergő barátunk – aki az előző évben itt az öböl környékén tevékenykedett KCSP-ösztöndíjasként – éppen látogatóban volt, és szerettük volna, ha idén is ő viszi a ritmusszekciót. Ez nemcsak zeneileg adott sokat, hanem emberileg is: jó érzés volt újra együtt játszani, és egy estére visszahozni azt az energiát, amit korábban közösen építettünk.
Ha már a zenekar bemutatásánál tartok, folytatom is a vendégzenészek sorát: Szabó Marci KCSP-s társam brácsán kísérte a dalokat, Balogh Endre fúvós hangszereken szólózott, míg Szabó Gergely volt a basszusgitárosunk. Itt szeretném kiemelni Velinszky Lászlót is, aki kisfiával, Marcival együtt biztosította a hangosítást. Ők azok az emberek, akik a háttérben dolgoztak ugyan, de nélkülük gyakorlatilag nem jöhetett volna létre a koncert. A Crossroads Band alapítói közül Egyedi Attila énekesként és gitárosként, a zenekar frontembereként állt színpadra, jómagam pedig énekesnőként és az est házigazdájaként vettem részt a koncerten.
Köztudott, hogy egy nagykoncerten előzenekar is szerepel, így (szerénységünket megőrizve) mi sem szerettünk volna kimaradni a sorból. Balogh Endre fúvósunk mintegy 22 tanítványát hozta el az eseményre: a Kennedy Middle School Jazz Band egy 20 perces műsorral örvendeztette meg a közönséget. Felemelő volt látni, hogy a gyerekek milyen bátran, milyen örömmel álltak ki a színpadra, és mennyire kedvelte őket a közönség.
A Crossroads Band feldolgozás zenekar, ami sok tekintetben megkötést jelent, ugyanakkor nagy szabadságot is ad. Az esemény nevében, ahogy már korábban is utaltam erre, nem véletlen az „eklektikus” jelző: a repertoárba egészen különböző stílusú dalokat válogattunk. Elhangzott több népdal- és versfeldolgozás, musical funky stílusban, pop-rock dalok, magyar alternatív dalok, valamint több világzenei darab - ezzel is megszólítva a különböző korosztályokat, a különböző zenei ízléssel rendelkező embereket, de erősen képviselve a saját zenei világunkat is.
A koncertszervezés nem egyszerű feladat, még akkor sem, ha viszonylag kisebb közösségről beszélünk. Két embernek szinte lehetetlen mindent saját erőből megoldani, bármennyire is igyekszünk. Ez az este is emlékeztetett minket arra, hogy a közösségi programok valójában nem két ember munkájából születnek meg, hanem sok-sok segítő kézből.
Rendkívül hálásak vagyunk barátainknak, akik segítettek a fotózásban, a jegyeladásban, a tájékoztatásban, az ételkészítésben, az összepakolásban – és nem utolsósorban ők a legnagyobb rajongóink is. Név szerint szeretném kiemelni: Vajda Szonja, Kovács Réka, Dajka Ilka, Szabó Dávid, Kovács Viktória, Kovács Péter.
Összességében nagyon jó hangulatú koncertet tudhatunk magunk mögött: lelkes közönséggel, kiváló zenészekkel, segítőkész barátokkal, és valóban eklektikus stílusokkal, műfajokkal.
