Az utóbbi évtizedben számos honfitársunk elhagyta a Kárpát-medencét, Magyarországról és a külhonból egyaránt Az uniós statisztikai hivatal idei adatai szerint mintegy 325 ezer magyar állampolgár vállal hosszabb-rövidebb ideig más uniós tagállamban munkát. Magyarország ezzel a középmezőnyben van, ez a szám a munkaképes korú lakosság 5,2%-át teszi ki. Csak összehasonlításképpen, a román érték ennek csaknem a négyszerese (magyaridok.hu).
Bár Svájc nem tagja az Európai Uniónak, ide is számos magyar fiatal érkezett az elmúlt években munkavállalás céljából. Az alpesi ország egyedülálló természeti látványosságaival, kiváló infrastruktúrájával, stabil valutájával, világszinten is kiemelkedő életminőségével csábítja a munkájukért otthoni fizetésük többszörösét keresni vágyó dolgozókat. A 220.000,- Ft-os (kb. 665€) havi nettó magyar átlagkeresethez (ksh.hu) képest az 1520€ körüli uniós átlagbér (reinisfischer.com) magasnak tűnik, a svájci azonban ennek is több mint négyszerese, euróban kifejezve 6275€. (expatica.com). A fizetések természetesen szakterületenként nagy különbséget mutatnak. A legtöbbet a nagyvállalati vezetők, orvosok, állatorvosok és informatikai szakemberek keresik, átszámítva akár 3-4 millió forintot havonta. Nem sokkal lemaradva követik őket az ügyvédek és a mérnökök 2 és fél millió Ft-nak megfelelő havi nettó keresettel. A tanárok átlagos nettó bére átszámolva 2 millió Ft körül alakul havonta, és még az egyszerű postai dolgozó is másfél millió forintnyi svájci frankot visz haza (expatica.com). A Svájcban élő magyarok mindig hangsúlyozzák, hogy nem érdemes átszámítani a béreket és az árakat, hiszen itt a megélhetés költségei is jóval magasabbak az otthoniaknál. Ez valóban így van, ugyanakkor tény, hogy Svájcban összességében jóval többet lehet keresni, ezáltal megtakarítani is.
Sok itt dolgozó magyar fiatalnak pontosan ez a célja a svájci munkavállalással: néhány év alatt félretenni annyi pénzt, amiből otthon később önálló életet kezdhet. Fontos kiemelni, hogy kiérkezéskor legtöbbször nem céljuk a végleges letelepedés, csak pár év munka. Ennek is megvan a maga pszichológiája. A frissen jöttek először legalább egy évet szeretnének itt dolgozni. Ezalatt kiadásaikat igyekeznek minimálisra csökkenteni. A drága nagyvárosokon kívül, az agglomerációban bérelnek szállást, jellemzően egy bútorozatlan szobát. A társbérletben általában hárman-négyen osztoznak a konyhán és a fürdőszobán. Dolgozni minden nap bejárnak a közeli nagyvárosba, pl. Zürichbe. Mivel itt egy éttermi menü ára 15-20 frank (4-5 ezer Ft) körül alakul, igyekeznek ezt a költséget is megspórolni és a nagy áruházláncok alsó polcos kínálatából válogatnak. Főtt ételt legfeljebb akkor fogyasztanak, ha az előre elkészített egytálételt a társbérlet közös konyhájában megmelegítik. Mivel az utazás is sokba kerül, hazalátogatásaik számát a legszükségesebb alkalmakra szűkítik, ez egy évben legfeljebb 3-4 néhány napos utat jelent. Több időt különben sem tölthetnének távol munkahelyüktől.
Az otthoni komfortzóna elhagyása, a sok áldozat idővel meghozza eredményét. A svájci bankszámlán megtakarított összeg szépen gyarapodásnak indul, így a kezdetben egy évre tervezett svájci munka két-három, majd négy-öt évre bővül. Ennyi idő alatt némileg javulnak a kint dolgozók életkörülményei is. Önálló lakást bérelnek, még ha csak kicsit is, vagy beköltöznek a városba. Több szabadságuk lesz, ami alatt bejárják Európát és a világ legegzotikusabb pontjain nyaralnak. A lélektani határt a kiköltözéstől számított hetedik év körül érik el. Otthoni kapcsolataik ekkorra már jelentősen fellazultak, az itteniek viszont még nem szilárdultak meg eléggé. Ha 3-4 évet ki is bír egy Skype-on és Messengeren tartott távkapcsolat, hetet már nem biztos. Nem mellékes, hogy ha valaki 25 évesen jött ki, akkor ennyi idő elteltével már 32 éves, ha pedig harmincas évei elején vágott bele a svájci munkavállalásba, akkor közel jár a negyedik X-hez.
Mindig vegyes érzelmekkel tölti el az embert, amikor azt látja, hogy legszebb életkorukban, erejük teljében lévő, versenyképes felsőfokú végzettséggel rendelkező, több idegen nyelvet magas szinten beszélő magyar fiatalok svájci milliomosok rakoncátlankodó gyerekeit babysitterként próbálják szófogadásra nevelni, vagy éppen árufeltöltőként robotolnak egy zürichi nagyáruházban. Mert a Google-nál vagy a Swissairnél dolgozó kevesek mellett sokan ilyen munkát végeznek, még ha kevesebb szót is ejtenek erről.
Nem csoda, hogy hét kemény munkával töltött esztendő után mérleget vonnak az eredetileg egy évre érkezett fiatalok: maradni vagy hazatérni? Mostanában egyre többen döntenek az utóbbi mellett. A miértre a választ Szennyessy László, a Svájci Magyarház Alapítvány elnöke szavai adják meg: „Akik Svájcba jöttek, minden bizonnyal megkapják az anyagi jólét esélyét, de egyáltalán nem biztos, hogy boldogságukat is megtalálják itt a hegyek között.”
