Az időjárás megkímélt minket e vasárnap, így gond nélkül kivitelezhettük szerény programunkat, aminek nagyon örültem, hogy részese lehettem. Végre lehetőségem volt belátást szerezni az Angliai Magyar Cserkészek munkájába és működésébe, és közelebb megismerni az itteni magyarságot, szülőket és gyerekeiket. Szabad felmérés alapján körülbelül 30 résztvevő volt a helyszínen. Az igazán fegyelmezett zászlófelvonás-ceremónia után belekezdtünk az egyéni játékokba, amelyekben saját magam is részt vettem a többi szülővel együtt. Célunk az volt, hogy mesefiguráknak beöltözve megpróbáljuk a gyerekeket rávenni arra, hogy minél sűrűbben alkalmazzák a mesehallgatást és mesélést, ezzel ápolva magát a magyar nyelvet. A kirándulás persze nem teljes tábortűz nélkül, így egy pár szülő ennek a rakásának is nekiállt. A fiatal cserkészek további energiájáért a finom bográcsgulyás volt a felelős. Az ebéd utáni program szintén játékokat foglalt magában. Ezeket úgynevezett állomásokra határoltuk, amelyeket a János Vitéz mese helyszíneiről neveztünk el. A napot egy összeülős tábortűz mellett töltötte minden jelenlévő. Minden egyes csoport elmesélt egy mesét, amit előzőleg aznap kitalált. Fantasztikus légkör alakult ki, nagyon sok röhögéssel aláfestve. Mindent egybevéve egy minőséges délutánnak vélem e sikeres rendezvényünket, amelybe mindenki besegített. Remélem, a közeljövőben is részt vehetek majd a hátralévő cserkészprogramokban.
