Mondhatni, már szinte az egész augusztust végig izgultam, hogy az a program, melyet megálmodtam, hogy fog sikerülni. Így elöljáróban csak annyit, hogy szerintem nagyon jó volt.
Most is, mint minden második szombaton 2 órakor kezdődött a foglalkozás. A zászlófelvonás után egy-két mondatban ismertettem az aznapi feladatokat, és kezdődhetett is az első állomás célbavétele, mely a kenyérsütés volt. Nagyon sokan voltak, így a kenyértészta majdnem nem lett elég. Mindenki kapott egy kis darabot a tésztából, és igaz, kenyérsütés volt a nap egyik célja, de bárki bármilyen formát csinálhatott. Sokan csináltak kis cipókat, pereceket, melyet mákkal, szezámmaggal és sóval ízesíthettek vagy díszíthettek. Mentorom, Kocsis Márti segítségével helyben kisütöttük a tésztákat, és a foglalkozás végeztével mindenki megkapta a sajátját. Fontosnak tartottuk, hogy a másnapi misén a cserkészek által készített kenyeret megszenteltessük az atyával.
Következett egy ének tanulása mindenki számára, mivel az augusztus 28-i megemlékezéshez ezzel járult hozzá a Melbourne-i Magyar Cserkészet. Nem egy egyszerű éneket választottam, de olyat, aminek van mondanivalója mindenki számára. Éneklés után egy gyors játék és uzsonna következett.
A nap folytatásaként olimpiát szerveztek az őrsvezetők, és ahogy az eredményeket és a cserkészek arcát néztem, nagyon jól sikerült.
Összefoglalva nagyon örülök, hogy ezzel a pár órával is örömet tudtam szerezni a gyerekeknek és felnőtteknek is.
Megemlíteném egy-két szó erejéig az augusztus 28-i ünnepélyt, melyet két ösztöndíjas társammal, Plicher Dorkával és Kis Zoltánnal szerveztünk. Úgy gondolom, hogy hárman egy jó csapatot alkotunk és ez a műsoron is látszott, mivel jó szavakat és sok köszönetet kaptunk. A történelmi előadástól, énektől, verstől a táncig minden volt, ami színesítette azt a bizonyos ünnepi délutánt.
