Interjú a Mozaik Rádió Sydney szerkesztőivel
Meséljetek! Hogyan született meg bennetek a rádiózás gondolata?
Ilosvay Katalin: A kilencvenes évek elején Sydney-ben elindult egy kezdeményezés, amely lehetővé tette, hogy a különböző országokból ideérkező bevándorlók anyanyelvükön rádiózzanak. Magyar részről egy jó ismerősöm felvette ezt a stafétabotot, aki engem is meghívott a műsorprogramba. Emlékszem, az első adásban Novák Mária sydney-i költőnő versét olvastam fel. Ezt követően arra kértek, hogy gondolkodjam el, mivel tudnék hosszútávon bekapcsolódni a rádió életébe. Úgy éreztem, nem értek semmihez, de az irodalmat szeretem, ezért kitaláltam, hogy „Irodalmi sarok” címmel verseket, rövidebb novellákat fogok felolvasni. Párhuzamosan, azon az adón, amelyen most is vagyunk, szintén egy jó barátunk kezdett el magyar nyelvű adásokat készíteni, ahová pedig férjemet, Gusztit hívták meg, hogy a hosszú kétórás műsoridőt érdekesen és pergőn tudják megtölteni. Ez a meghívás 1992-ben történt és mi azóta is szívvel-lélekkel rádiózunk.
Mennyire volt nehéz a kezdet?
I.K. Eleinte vasárnap reggel hatra kaptunk műsorsávot, az nehéz volt, de nem sokkal később lehetőségünk volt megpályázni a déli műsoridőt.
Ilosvay Gusztáv: Sikeresen megpályáztam a déltől egy óráig tartó műsoridőt és Katival hétről-hétre teljes erőbedobással csináltuk az adásokat. Akkor még az utánunk következő programot egy szerb úriember készítette, de a háború miatt folyton kihagyta műsorát, így mi általában két órát töltöttünk ki már akkor is. Végül megegyeztünk a vezetőséggel a fix két órában. Az én életemben a rádiózás egy szenzációs dolog, ha újra kezdhetném ugyanígy csinálnám, de a háborút azért kihagynám belőle.
Honnan a név: Mozaik Rádió Sydney?
I.G. Sokat gondolkodtunk az elején, és arra jutottunk, hogy a mozaik lenne a legtalálóbb elnevezés, mivel egy magazin jellegű műsorról van szó, amiben ráadásul nagyon sokan, olykor 13-14 kolléga is részt vesz és hozza az érdekesebbnél érdekesebb programját. Ők a mozaikdarabkák, akik által hihetetlen színessé válnak adásainkat.
I.K. Apró kockákból rakjuk össze a két órát.
Beszéljünk arról, hogyan épül fel ez a két óra! Milyen tematikák szerint haladtok?
I.G. Mostanra egy bejáratott szisztémánk van, de ami a legfontosabb, hogy mindig eszméletlen lendülettel kezdjük el adásainkat. Fiatalos zenével és némi viccelődéssel fogadjuk hallgatóinkat. Bizonyos témák természetesen megkövetelik a komolyabb hangvételt, de alapvetően számunkra nagyon fontos, hogy derűt sugározzunk. Van hírblokkunk több tudósító közreműködésével, mint például Tóth Szilárddal, a világ legjobb taxisofőrével, vagy Kárpátaljáról Barna Györggyel, Erdélyből Sándor Krisztinával. Ezután jönnek az érdekes riportok többek között a nagyszerű Kiss Ágnessel. Félidőben a nemrégen indult lelki útravaló blokkal folytatjuk, ami vallási tartalommal bír. Ebbe a műsorfolyamba kapcsolódott be idén Kiss Gabriella KCSP ösztöndíjasunk, aki a jövőben is velünk marad, de már Magyarországról segíti munkánkat. Ezután következnek az esetleges nemzeti ünnepeinkhez kapcsolódó megemlékezések vagy a helyi tudósítások. A magyar közösségi eseményeken részt veszünk, Kati élőben tudósít a rádióhallgatók számára.
I.K. Kolozsi Erzsébet pedig Ausztrália történetéről szóló műsorsorozatot indított el, amelyet havonta egyszer hallhatunk, szerintem nagyon érdekes, érdemes belehallgatni.
Sok idő telt el a kezdetek óta. Ahogy beszélgetünk bevillannak-e szép emlékek, amire különösen szívesen gondoltok vissza?
I.K. Például a sydney-i olimpia tudósítása, ahová minket is meghívtak. Ott voltunk a magyar zászló felvonásánál és a magyar csapat szálláshelyét is meglátogathattuk. A fiúnknak megígértük, hogy két mérkőzésre veszünk jegyet: a foci döntőre és a vízilabda döntőre. Így tudtunk élő felvételt készíteni a férfi vízilabdacsapatunk aranyérmes mérkőzéséről. Gusztinak elment a hangja a végére.
I.G. Egy fontos dolgot még nem mondtam el: divine intervention (isteni beavatkozás). Az esetek többségében kívülről is valaki „belepiszkál” az adásainkba. Nagyon sokszor előfordul, hiszen élő adásban vagyunk, hogy olyan váratlan szituációval találjuk szembe magunkat, amire nem készültünk fel. Ilyenkor pánikszerűen, oda sem figyelve kikapok például egy CD-t a sok közül és bevágom a lejátszóba. Elindul a zene és döbbenten tapasztalom, hogy pont erre volt szükségem. Katinak viszont van egy olyan története, amit mindenképpen meg kell osztania, mert ezek azok az apró emberi mozzanatok, amelyeknek köszönhetően mi még mindig itt vagyunk és csináljuk a rádiót.
I.K. Egy kedves barátunk, aki a magyarok református lelkésze volt, már nyugdíjas éveit töltötte, de idősebbek szerették elhívni magukhoz, hogy beszélgessenek egy kicsit. Ilyen találkozásra hívta egyszer egy ember, aki beszélgetésük során megemlítette, hogy mennyire szeretne magyar szót hallani. Barátunk ránézett az órájára, éppen ment a magyar rádió műsora, bekapcsolták a rádiót. Engem egész héten nem hagyott nyugodni egy gondolat, hogy el kell mondanom Kosztolányitól a Hajnali részegség című verset, amit meg is tettem. Este kaptuk a telefont, hogy éppen abban a pillanatban kapcsolták be a rádiót, amikor elkezdtem felolvasni a művet és erre az időre bekapcsolódtak adásunkba. Két nap múlva hívott fel újra barátunk, hogy az említett férfi önkezével véget vetett életének. Ezt a verset vitte magával útravalóul. Nagy alázattal kell hozzányúlnunk témákhoz, mert nem tudhatjuk, hogy kinek miként változtatja meg az életét az, amit hall.
I.G. Negyvenhét éve élünk itt és az ember néha belegondol abba: mi lett volna, ha; mi az értelme annak, amit csinálunk? Végső soron kimondhatjuk, hogy az egyetemes magyarságot építjük és ezt nagyon fontos tudni és érezni. Mi ezt tudatosan felvállaltuk, nekünk ez a küldetésünk, valóságunk. Ezért érdemes élni.
Köszönöm a beszélgetést!
A Mozaik Rádió Sydney műsorai visszahallgathatók a https://www.radiomozaiksydney.com.au/ weboldalon.
