A clevelandi magyarság életében kiemelkedő jelentőségű az évente egyszer megrendezésre kerülő cserkésznap. Jómagam, az Amerikai Egyesült Államokba érkezésemet követően máris ezen monumentális találkozón, ünnepségen vehettem részt.
Már előző nap, ahogy segédkeztem a helyszín kialakításában láthattam, hogy milyen összetartó, erős cserkészközösség van itt, Clevelandben jelen. Mindenki tudta, hol a helye és azon igyekezett minden dolgos kéz, hogy mihamarabb a rendeltetésének megfelelő helyére kerüljön minden és másnap gond nélkül kezdődhessen a cserkésznap.
61. Cserkésznap, Cleaveland
Vasárnap reggel nem csak hét ágra sütött a nap, hanem a jó idő mellé a cserkészek nem hazudtolván meg magukat, vidáman dalolva gyülekeztek a reggeli zászlófelvonásra. A nap jelmondataként „A cserkész minden cserkészt testvérének tekint” cserkésztörvényt vették alapul, ami egész nap folyamán keretet adott a tevékenységeiknek.
A zászlófelvonás és szemle után már javában gyűltek az érdeklődők, majd 11 órakor párhuzamosan kezdetét vette az istentisztelet és a szentmise. Mivel jómagam a szentmisén vettem részt, így abból ragadnám ki Mezei András atya néhány gondolatát, mely elismeréssel adózott a cserkész életforma előtt és biztatta a jelenlévőket, főképp a fiatalokat, hogy ezen értéket megtartsák és átadják. A cserkészek mindig helytállnak az élet különböző terhei alatt és az evangéliumra alapozva bátorított kit-kit maga keresztjének kitartó vivésére és hordozására. Számomra nagy öröm volt annyi fiatal, lelkes cserkészt együtt ünnepelni, magyarul imádkozni és énekelni látni itt, a magyar hazától távol.
A közös imákat követően megnyílt az út, szabadon lehetett mindenféle földi finomság legjavát vásárolni és fogyasztani. Jómagam is megkóstoltam egy-két jó, magyaros falatot.
A regös cserkészek egész délután folyamán a két színpadon felváltva mutattak be gyönyörű népviseletekben különböző táncokat, mint kalocsait, szatmárit és gyimesit is. Egész nap népzenétől és gyerekzsivajtól volt hangos a hely, bár a felnőtteknek is alkalmuk volt táncot ropni, ugyanis néptáncoktatást tartott egy Brazíliából érkező cserkésztestvérünk. Igen, így írom, hogy cserkésztestvérünk, hisz már hetekkel a Clevelandbe való kiutazásom előtt erre a kis dzsemborira készültem már lélekben jómagam is. Ugyanis cserkész vagyok én is és mivel az utóbbi időszakban nem volt alkalmam cserkészközegben működni, már vártam a napot, amikor ismét közösségben is aktívan cserkészéletformában élhetek.
Ahogy a cserkésznap jeles 61. alkalmára visszatekint az ember büszkeséggel összegezheti, hogy az eszmei értéke ennek az ismételten nagy sikerrel megtartott találkozónak felbecsülhetetlen. Erre egy jó számbeli mérce és elismerés is az, hogy az idén is közel háromezren részesei voltak annak az egy napig tartó ünnepségnek, mellyel együtt tiszteleghettünk az immáron 65. éve amerikai földön elindított magyar cserkészetnek.
Hálaadás és ünnep volt ez a cserkésznap, mely bár fáradtságos munkával jött létre a szervező cserkészek és cserkészcsapatok részéről, de az áldozat megérte és mindig megéri, hisz az ilyen napok is megerősítik a közösséget és az egyént is, hogy megéri időt, energiát fektetni a jövő nemzedék értékekre való nevelésére.
Számomra pedig különösen jelentőségteljes volt ez a nap, hisz végre újra cserkészek közt lehettem, sok jó embert ismerhettem meg és egyben ezzel a nappal indulhatott a nagyobb közösséggel együtt az idei KCSP-s misszióm.
Fotók: Molnár Zsolt (Bocskai Rádió)
