Én a 7-9 éves korosztállyal voltam, akik aranyosak voltak ugyan, de ennyi gyereket foglalkoztatni egész nap – több mint 30-an voltak ebben a csoportban –, nem kis feladat. Szerencsére Siket Kati jóval tapasztaltabb nálam, ő volt a csoportvezető, valamint sok gimnazista őrsvezető is besegített. Összesen 120 gyerek vett részt a programon, mindannyian értenek és szépen beszélnek magyarul. Így ez egy jó alkalom, hogy ne csak a családban használják a magyar nyelvet, hanem barátokat is gyűjtsenek.
A magyar közösségnek van egy hatalmas közösségi háza, bálterem is van benne, ott elfértünk. Esténként matracokon is ott aludtunk – úgyhogy tényleg intenzív együtt töltött idő volt. Mobiltelefonozni nem is volt idő – a gyerekektől be is gyűjtötték –,így sokkal intenzívebben figyeltek egymásra. Szombat este még táncház is volt a foglalkozások után.
Találkoztam és beszélgettem Veronikával, Sárival és Mikolttal, akik szintén KCSP ösztöndíjasok, és cserkészként vagy népzenészként segítették a rendezvényt.
Beszámolóm végére pedig egy vicces tapasztalat: sosem értettem azt a pár éve futó fejfájáscsillapító reklámot, ahol iskolás gyerekek együtt zenélnek és a tanárnőnek be kell vennie egy tablettát. Hát most volt lehetőségem átérezni, milyen egész nap negyed és kisszekund súrlódásokkal hallgatni a Süss fel nap dalt furulyán. Akik most kezdték, folyton bele akartak fújni a hangszerbe, így a fejükre kellett tenni a furulyát amikor a tanár beszélt. A végére azért összeállt egy műsor, amit a szülők előtt is megmutattak, hiszen a hétvége zárásaként egy műsorral készült minden csoport – mi népi játékokat, egy egyszerű táncot és énekeket adtunk elő. Nagy siker volt. A rendezvény évről-évre növekszik, így jövőre is várják a lelkes KCSP-s segítőket.
