Érkezéskor alig, hogy bepakoltunk faházainkba, citerámmal felkerestem a gyermekek szállását és a március 15-i ünnepségre készülve, '48-as dalokat muzsikáltam, tanítottam. Az őrsvezetők ezzel párhuzamosan foglalkozást tartottak. A szorgos szülők eközben a vacsorát készítették kis csapatunknak. Vacsora után még fárasztottam egy darabig muzsikámmal a nagyobb fiúkat, majd a szülőkkel beszélgettünk, énekeltünk citerám pengésére. Az éjszaka folyamán megérkezett Jablonkay Péter „Grizzly”, a Magyar Cserkésszövetség Nyugat-európai parancsnoka.
Másnap a szánkópályát vettük birtokba. Sajnos az idő nem kedvezett, folyamatosan olvadt a hó, így a ruháink is teljesen átáztak. Rövid szárítkozás és ebéd után a szálláshelyünkön épültek a hóemberek, hóvárak. A ruhákból újra facsarni lehetett a vizet, de senki sem betegedett meg. Ruhacsere után őrsi foglalkozást tartottak őrsvezetőink a 14 éves Beáta és Bence. A „Pitypangok” kézműveskedtek Beátával. A „Barlangi Medvék” az önmértékekkel ismerkedtek és csomózást tanultak Bence vezetésével. Beátának Szilágyi Szerénke volt segítségére, Bencének Tihanyi Endre a Nürnbergi Cserkészcsapat parancsnoka segédkezett. Helyettese Gyimesi Zoltán volt a hadtáp felelős. Lassan elérkezett a vacsora ideje, és mondhatom a szülők igazán kitettek magukért. Vacsora után a gyermekek maradék energiáját daltanulással az én tisztem volt levezetni. Bízvást mondhatom, hogy senkit se kellett elringatni. Nagyon bíztunk az éjszakai hóesésben, de az eső elmosta reményeinket.
Míg a foglalkozások zajlottak Jablonkay Péter segítségével közgyűlésen megalakult a szülői háttértámogató testület, a csapattáválás egyik feltétele. Sorra került a feladatok felsorolása, kiosztása, és én is előkerültem hangszereimmel, hogy kiénekelve magunkat, elégedetten térhessünk nyugovóra.
Vasárnap az éjszakai esőzés ellenére gyönyörű napsütésre ébredtünk. Megköszönve közreműködését elbúcsúztunk Jablonkay Pétertől, akivel sikerült tartalmas beszélgetéseket folytatnom. Parancsnokunk Tihanyi Endre eligazítása után erdei túrára indultunk. A cserkészek büszkén lobogtatták őrsi zászlóikat. Túrázás közben az erdei állatok nyomait kutatták, így ismerkedve a természettel. Menet közben alkalmanként a hócsaták sem maradtak el, s hazafelé le a hegyről szánkóval vontatták egymást cserkészeink. A táborhelyen még egy utolsó hócsatát vívtak, hogy az ebédet immár egy vendéglőben száraz ruhába bújva jóízűen fogyaszthassák. Itt parancsnokunk megköszönve a szülők segítségét mondta el táborzáró beszédét, bízva, hogy jövőre ugyanitt hasonlóan jóhangulatú táborozásban részesülnek. Tanúsíthatom, hogy mindenki tudással, élményekkel gazdagon utazott haza ezen a szép napon.
