Lassan megérkeztünk az előre gondosan kiválasztott helyszínre. Itt Gyimesi Zoltán cserkészparancsnok-helyettes értő irányítása mellett a fiúk jászolt építettek, mialatt a kislányok a 14 éves Beátával egy kisebb fenyőfát díszítettek fel madáreledellel. Míg folytak az előkészületek, én furulyáztam a megbeszélt karácsony énekeket az anyukákból, apukákból összeállt alkalmi kórusunknak. Később letelepedtem a feldíszített fa mellett lévő tuskóra, és citerámat pengetve teremtettem ünnepi hangulatot a munkához. Mire teljesen besötétedett, már csak az üvegekbe gondosan elhelyezett mécsesek, gyertyák világítottak. Megkezdődött alkalmi eladásunk. Míg kórusunk citerakíséretemre énekelt, a szereplők eljátszották a cselekményt. Mária szállást kért a bő kovácstól, aki ezt megtagadta tőle. Vak leánya azonban elvezette őt az istállóba a jászolhoz. Itt az angyalok segítségével megszületett a kis Jézus. Majd József Máriával visszament a bő kovácshoz szemrehányást tenni, amiért nem adott szállást Máriának. Ezután sorra énekeltük a karácsonyi énekeket, az erdő friss levegője szentelte meg ünnepünket. Kiosztották az ajándékokat: cserkész naptárakat, szaloncukrokat. Előkerültek a sütemények is a gyermekek nagy örömére. Szerencsére meleg innivalóban sem volt hiány. Ha kissé átfázva is, de jólesett hazafelé a séta, s a közel negyven fős csapat maga után rendet hagyva, nagy élménnyel gazdagodva hagyta el az erdőt.
Tihanyi Endre, Nürnbergi Magyar Cserkészcsapat parancsnokának kommentárja:
Három évvel ezelőtt, az alakuló cserkészcsapatunk egyik első rendezvénye volt az erdei karácsony, ami azóta, mondhatjuk, hagyománnyá vált. A szívünk csücske ez az alkalom, amikor a sötét erdő mélyén, a gyertyák pislákoló fényében hirtelen közelebb kerülnek egymáshoz az emberek. Három éve három családdal kezdtük el - most már háromszor annyian vettek részt ezen a bensőséges, a természet élő templomában megtartott ünnepségen. Minden évben fejlődünk, hozzáteszünk még valamit: idén az este fényét a hangulatos népzenei kíséret emelte. A hangszer az értő kézben hol kísérte, hol bátorította az alkalmi kórust, ügyesen érezve a hangulatot. A dalos, zenés, jelmezes színjáték pedig már olyan új fejlődési lehetőséget mutatott meg nekünk, amit a jövőben szíves örömest beépítünk majd a repertoárba. Már a Nürnbergi Magyar Cserkészcsapat létrejöttében is fontos szerepet játszott az akkori Kőrösi Csoma Sándor Programos ösztöndíjasunk, Molnár Gergely. Utódja, Tóth-Pál Zoltán a maga népzenei és dramaturgiai tudásával segített az összetartozás érzését még mélyebben megélni, új távlatokat nyitva meg előttünk, amiért mindannyian hálásak vagyunk. Reméljük, még újabb kalandokra is elkísér és kísér majd hangszereivel minket.
