A múlt hónap az október 23-i, 60 éves jubileumi megemlékezés jegyében telt. Olyan emberfeletti teljesítményeknek voltam a szemtanúja, amelyek előtt meg kell, hogy hajoljak. Három táncegyüttesből verbuválódott a csapat, akik – nem titok – nem szimpatizálnak egymással. Ennek ellenére összeálltak a közös cél érdekében és izmokat, ízületeket, időt, energiát és pénzt nem kímélve összehoztak, egy bő egy órás táncszínházi produkciót. Heti 3 próba, 5 héten át Farkas Tamás vezetésével. Mindezt munka és iskola mellett. Példaértékű összefogás volt.
Az én dolgom az volt, hogy segítsem ezt az összefogást és egy másfél éve működő moldvai tánczenéket játszó zenekart felkészítsek a műsorban való közreműködésre és olyan muzsikát is tanítsak nekik, amit eddig még soha nem játszottak. Mindezt egy teljesen más hangszereléssel kellett megtanítanom, mint amihez hozzá voltak szokva, és minderre heti egy próbát tudtunk összehozni. Otthon egy moldvai zenét játszó zenekar soha sem vállalkozna egy ugrós tánc, a kalocsai mars kíséretére, hegedű, brácsa, bőgő, tárogató, harmonika felállásban. Mivel itt nem tudják, hogy ez otthon nem szokás, így semmi akadálya nem volt, hogy megtanuljanak akár egy új hangszeren is játszani, vagy bevegyenek egy plusz tagot a zenekarba.
A feladatot teljesítettük és – bár lerágtam a karomat izgalmamban – tökéletesen helytálltak a muzsikusok. A műsorban volt olyan zene, ami felvételről szólt, volt amit a zenekar játszott és voltak részek, amit a női koreográfussal, Gál Nórival – akinek nagyon szép énekhangja is van amellett, hogy nagyszerű táncos és koreográfus – ketten adtunk elő, ének-harmonika párosításban.
A műsor annyira jól sikerült – pedig voltak technikai problémáink közben a fénnyel és a hanggal –, hogy egy héttel a bemutató után újra előadtuk. Így több, mint 500 néző előtt lett bemutatva a darab, a „Táncoló Szabadság".
Természetesen az oktatás a felkészülés ideje alatt sem állhatott le. A tanítványok szépen haladnak és kis lépésekkel, de egyre közelebb kerülnek a céljukhoz, hogy magyar népzenét játszhassanak a maguk és a közösség örömére.
