Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán szereztem első diplomámat 2002-ben. 2005-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán, nappali tagozaton középiskolai hittanár mesterszakos végzettséget szereztem, 2007-ben pedig elvégeztem a terápia szakirányt is. Több mint tíz éve az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógia Karának főállású oktatója vagyok, és terapeutaként tizenhét éve tanulási és/vagy viselkedészavart mutató gyerekekkel, tanulókkal és családjaikkal foglalkozom. Két alkalommal ösztöndíjasként Németországban tanultam, 2002-ben Bergenben szenzoros integrációs terápia végzettséget szereztem, majd 2006-ban egy félévet Berlinben, a Humboldt Egyetemen végeztem, ahol doktori tanulmányokat folytatok.
2012 óta tartok szakmai előadásokat és továbbképzéseket pedagógusok, illetve szülők számára Magyarországon és az országhatáron túl, amelyek témája a tanulási és a viselkedési zavarok. 2018 nyarán, a Felvidéken a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének szervezésében nyári egyetemet tartottam a szórvány vidékekről (Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Délvidék, Őrvidék) érkező magyar pedagógusok számára. Jelenleg pedig még távolabbi feladatot kaptam: az ausztráliai diaszpórában élő magyarok között élhetek és segíthetem közösségeik működését, a hagyományok és a magyar nyelv és kultúra továbbélését.
A szülőkkel, pedagógusokkal való találkozások során érdekes témákat beszéltünk át, és nagyon izgalmas kérdéseket kaptam. Olyan hétköznapi helyzetek megoldására kerestük közösen a válaszokat, melyek a gyermekek tanulási és viselkedésszervezési folyamatait pozitívan befolyásolhatják.
Az olvasás, írás és számolási folyamatok fejlődésének és azok elősegítésének kérdéseivel foglalkoztunk, a meseolvasás, az érzelmi nevelés, a nevelés során a korlátok, szabályok, határok meghúzásának fontosságáról beszélgettünk. A káromkodás, a hiszti, vagy épp egy-egy dühroham kezelésének megfelelő és hatékony formáiról, valamint a kisgyerekkorban, vagy épp serdülőkorban megjelenő dacos viselkedés, provokáció helyes kezeléséről esett szó.
Az elmúlt évek során a digitális technikák, számítógépek, tabletek, okostelefonok hatása oly mértékben befolyásolja a gyerekek észlelési, idegrendszeri feldolgozási folyamatait és ezzel párhuzamosan a gondolkodási, tanulási és viselkedésszervezési folyamataikat, hogy szakemberként, terapeutaként, de szülőként sem hagyhatjuk figyelmen kívül a virtuális világ hatásait a gyermekek, családok életének, folyamatainak szemlélése, alakítása során.
Ebben a hihetetlenül gyorsan változó és kevés biztonságot nyújtó társadalmi létben szülőként, pedagógusként olyan hátteret, alapot és biztonságot nyújtó értékrendet kell közvetíteni a gyermeknek, amely egy kiegyensúlyozott, boldog élethez segíti őket. Miközben a robbanásszerűen fejlődő infokommunikációs eszközök és technikák világában boldogulni képes, azokat szakszerűen alkalmazni tudó, optimális digitális kompetenciákkal rendelkező, a munkaerőpiacon boldogulni képes felnőttekké válhatnak. A neveléstudomány, a pszichológia és az idegtudományok együttműködésének köszönhetően egyre többet tudunk ezekről a folyamatokról, s felkészültnek kell lennünk az olyan helyzetek kezelésére a gyereknevelés során, amelyek öt-tíz éve nem, vagy nem ilyen mértékben jelentkeztek.
