Október 2-tól egészen 2026 januárjának végéig látható Madridban, a Círculo de Bellas Artes épületében a valaha rendezett legnagyobb spanyolországi Robert Capa-retrospektív. A kiállítás több mint 250 eredeti fényképet, korabeli magazinokat és személyes tárgyat mutat be.
A tárlat célja, hogy teljes képet adjon Capa munkásságáról: a spanyol polgárháborútól és a normandiai partraszállás képeitől kezdve egészen a színes fotókig, amelyekkel a háború utáni évek mindennapjait örökítette meg. Látható többek között az ikonikus A milicista halála, de sok kevésbé ismert felvétel is helyet kapott.
Robert Capa, eredeti nevén Friedmann Endre Ernő, Budapesten született 1913 októberében és 18 éves koráig Magyarországon élt. Innen indult az útja, amely végül a 20. század egyik legismertebb fotóriporterévé tette. Születésnapja apropóján merült fel az ötlet, hogy a madridi magyar közösség közösen nézze meg a kiállítást. A legmeghatóbb az volt, hogy a kiállításon sok helyen megemlítették: Capa magyarnak vallotta magát, és soha nem felejtette el, honnan jött.
Madrid a spanyol polgárháború idején vált Capa egyik legfontosabb helyszínévé. 1936-ban, élettársával és munkatársával, Gerda Taróval érkezett Spanyolországba, hogy a háborút a köztársaságiak oldalán dokumentálják. A főváros ostroma alatt készített képei nem a frontvonal heroizmusát mutatták, hanem a háború emberi oldalát: a menekülő családokat, a romok között játszó gyerekeket, azokat a mindennapi pillanatokat, amelyekből a háború valósága összeáll.
Capa Madridban tanulta meg, hogy a háború története nem csak a csatatéren zajlik. „Ha a képeid nem elég jók, az azért van, mert nem vagy elég közel” – mondta később, és ez a szemlélet egész életében jellemezte. A madridi évek alatt vált azzá a fotóssá, aki nemcsak a történéseket akarta rögzíteni, hanem az embereket, akik megélték azokat.
A kiállításnak különös aktualitást ad, hogy a spanyol polgárháború emléke ma is élénken él a spanyol társadalomban. Sok család még mindig őrzi a történeteket a háborúról és az azt követő nehéz évekről. Ahogy egyik látogatónk mesélte: „A szüleim gyakran beszéltek róla. A háború alatt féltek, de a béke sem hozott azonnal megkönnyebbülést. Azt mondták, utána még nehezebb volt – éheztek, nélkülöztek.
A szombat délelőttre szervezett közös látogatásra már napokkal korábban elfogytak a jegyek, annyian szerettek volna részt venni rajta. A kiállítás iránti érdeklődés azt mutatja, hogy Robert Capa munkái ma is erősen hatnak a spanyol közönségre.
A látogatók nemcsak a híres háborús képeket láthatják, hanem Capa más arcát is: a barátokat fotózó embert, aki szenvedélyesen érdeklődött a kultúra, a film és az élet apró részletei iránt. A kiállított személyes tárgyak – egy Leica fényképezőgép, az írógépe, útlevélrészletek és levelek – segítenek abban, hogy a nézők ne csak a legendát, hanem az embert is meglássák mögötte.
