Aktív búcsú

Köszönet az adelaidei magyar közösségnek

/ Orbán Johanna /
orban.johanna képe
Szinte hihetetlen, hogy eltelt a kilenc hónap és már arról beszélgetünk a mentorommal hogyan zárjuk le az ösztöndíjat és milyen feladatok várnak még novemberben. De hiszen még csak most kezdtük, nemrég ismertük meg egymást. Egy igen szokatlan ösztöndíjas év van mögöttünk és ehhez alkalmazkodni kellet mind a fogadószervezetnek, mind nekem.
meeting1meeting2adelaidei_youtube_logo.png

A gyülekezetben eltöltött idő alatt megtanultam, hogyan szerethet meg egy kis közösséget az ember és milyen fontos szerepe van a rendszeresen tervezett megbeszéléseknek.

A hónap elején visszatekintettem arra, hogyan is alakítottuk ki a munkafolyamatot, milyen nehézségeket kellett leküzdenünk és milyen sikerek voltak mindeközben egy-egy rendezvény után. Sajnos ezekből a rendezvényekből jóval kevesebb volt, mint terveztük március elején, de pünkösdöt, Trianon és az államalapítás ünnepét, valamint október 23-át méltó módon sikerült megünnepelni.

Örülök, hogy a technika segítségével én is részt vehettem ezeken az ünnepségeken és az énektudásommal is színesíthettem a műsorokat.

Egyik héten összegeztem a feladatokat és rendszereztem; és egészen nyugodt és előre tervezhető novembernek látszott még a karácsonyi plusz feladatokkal együtt is. Majd jött a pénteki meeting, ami meglepetéseket tartogatott a két adelaidei Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa, Varga Ramóna és jómagam számára.

Az adelaidei magyar havilap a Magunk Között és a helyi magyar civil rádió oszlopos tagja januártól már nem tudta vállalni a szerkesztői feladatokat. Annak érdekében, hogy ezek a folyamatok ne szakadjanak félbe, Ramónával mi lettünk a szerkesztői hat havi újságnak és másfél havi rádióadásnak. Ez egy pillanatra lehetetlenségnek tűnt, az amúgy is zsúfolt zárás miatt, de aztán szépen lassan kialakított terv mellett igen érdekes feladatnak bizonyult. A számomra teljesen új terület a rádióadás készítése volt, de ezzel együtt ezt a folyamatot élveztem a legjobban és igazán jó kihívás volt. Olyan témákkal foglalkoztam, mint az énekelt versek, sikeres magyar színésznőink, vagy a Magyar Állami Népi Együttes.

Örülök annak, hogy amikor leadtuk ezeket az anyagokat pozitív visszajelzést kaptunk a mentorainktól és sikerült olyat alkotni, ami az ott élő emberek számára is értékteremtő.

A november másik felét a decemberi karácsonyi megjelenések szerkesztésével töltöttem és így a vasárnapi iskola is és az énekes alkalmak is lezárják az évet.

Talán most még jobban vágyom Ausztráliába, mint a program előtt, hiszen már én is „kint maradtam” egy kicsit lélekben. Hálás vagyok a támogatásért és az itt megismert emberekért. Remélem, mihamarabb találkozhatom Velük. Lesz mit mesélni egymásnak, ebben biztos vagyok!