A Coventry Magyar Tanoda és Családi Közösség 2025-ben ünnepli 10. születésnapját. Szeptember 6-án egy vidám születésnapi mulatsággal nyitották meg a tanévet. De a mulatság és a visszaemlékezés egész tanévben tartani fog. Ennek első részeként Weller-Kis Leilát, a tanoda egyik alapító igazgatóját kérdeztem.
Mi volt az elképzelésed, mikor megalapították a szervezetet, mi vezetett téged?
A kettős anyanyelvű gyermekem adta a legfőbb motivációt. Szerettem volna neki és más hasonló helyzetben lévő családnak lehetőséget adni arra, hogy ápolhassuk a magyar nyelvünket és kultúránkat. Fontosnak tartottam, hogy legyen egy olyan közösség, ahol a gyerekek természetesen élhetik meg a magyarságukat, a szülők pedig támogató közegben kapcsolódhatnak egymáshoz.
Mi a legkedvesebb, legmeghatóbb emléked, élményed?
Számomra mindig nagyon megható látni, amikor a gyerekek magabiztosan és örömmel használják a magyar nyelvet, mesélnek, énekelnek, vagy akár színpadra állnak. Különösen felemelő, amikor a szülőktől hallom, hogy otthon is szívesebben beszélnek magyarul, vagy hogy a tanodában szerzett barátságok tovább élnek a hétköznapokban. És azok a pillanatok is nagyon sokat jelentenek, amikor egy-egy szülő odajön, és megköszöni, hogy vagyunk és csináljuk – mert számukra olyan érzés, mintha egy kicsit hazatérnének, amikor a tanodába vagy a rendezvényeinkre jönnek. Ezek a visszajelzések mindig mélyen megérintenek, és emlékeztetnek arra, miért is fontos mindez..
Mi az amit te kaptál a szervezettől?
Rengeteg barátságot, támogatást és inspirációt kaptam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire erős közösség kovácsolódik össze, amely nemcsak a gyerekeket, hanem minket, szülőket is felemel. Sokkal több szeretetet, összetartozást és pozitív élményt hozott az életembe, mint amire valaha számítottam.
Gondoltad-e, hogy 10 év múlva is a szervezetben leszel, ami ráadásul ereje teljében van és remekül működik?
Őszintén szólva nem láttam ennyire előre, inkább csak hittem abban, hogy amibe belevágunk, annak lesz jövője. Nagy öröm és büszkeség most visszanézni, hogy nemcsak fennmaradtunk, hanem folyamatosan fejlődtünk és erősödtünk.
Így 10 év elteltével ha visszanézel, csinálnál-e másképp valamit?
Talán bátrabban osztanám meg már az elején a feladatokat és felelősséget, mert hamar megtanultam, hogy egy közösséget csak együtt lehet igazán építeni. De összességében nem bántam meg semmit – minden kihívás hozzátett ahhoz, hogy a tanoda ma ott tartson, ahol van.
