Az olasz bál
Az olasz közösséget is, csakúgy mint a magyart, a 90-es években alapították a bevándorlók leszármazottai. Szoros barátság fűzi össze a két közösséget. A magyarokat ketten képviseltük mentorommal, Bernardete Pansteinnel. Igazi olasz hangulat fogadott minket: vidám zene, spagetti, népes családok mulatozása, valamint népviseletbe öltözött lelkes szervezők. Ünnepi beszédet mondott az olasz közösség elnöke, José Dalmarco Filho. Ezt követően kezdetét vette a hajnalig tartó bál. A táncparkett hamar megtelt. Minden korosztály képviseltette magát. Mentoromat kellemes meglepetés érte. Osztrák származású régi kedves osztálytársát, Edson Müllert ültették asztalunkhoz. Kölcsönös volt az öröm, hiszen 47 év telt el az utolsó találkozásuk óta. Felemlegették a felhőtlen diákéveket, illetve beszélgettek a Jaraguában élő különböző nemzetiségű kolóniák helyzetéről is. Én az óhazában élőkről számoltam be. Mindannyiunk egészségére olasz borral, brazil földön magyar szívvel koccintottunk a "sógorral".
