Braai a Tanyán
Többek közt szembesülnünk kellett azzal, hogy a konyhán az alapvető felszerelések közül igen sokat kell pótolni, hisz a szakácsunkkal együtt azok nagy része is új otthonra lelt. Így olyan egyébként egyszerű feladatok, mint konzervek felbontása sem kis fejtörést okozott, hogy azt már ne is említsem, hogy három helyett egy hűtővel kellett beérjük. Emellett a vezetőségben bekövetkezett változások (lemondások ill. elhalálozások) miatt megtört az a korábbi hagyomány is, hogy a braaira kerülő húsok árát pár férfi tag adományából finanszírozza a Tanya, így idén csak a saláták kerültek adományként a svédasztalra, ezzel is anyagilag támogatva a Szövetséget.
Ahogy az előző évben, úgy idén is többen már szombat reggeltől kint voltunk a Tanyán, hogy a következő napra előkészítsük a dolgokat, elkészítettük azokat a salátákat, melyek a saját adományaink voltak, továbbá elrendeztük az asztalokat is.
A sütést levezénylő férfiak már 5 óra körül kiérkeztek a Tanyára, én idén csak 8 órára mentem, hisz a 10 órakor kezdődő gyerek magyar miatt nem lehettem hulla fáradt. Amíg a férfiak a braairól gondoskodtak, mi a konyhán az előző napról fennmaradt feladatokkal foglalatoskodtunk, a görög salátát frissen készítettem, míg mások a krumpli és egyéb köretek, illetve a csirke sütésével foglalatoskodtak
A húsokat idén kész páccal vásárolták, sajnos időben kicsit megcsúszott a sütés, így a szokásos 13 órai ebéd helyett később került az asztalra az étel. Páran viccesen megjegyezték, hogy semmi baj, ha ebéd nem lesz, vacsorára is jó lesz a dolog, de ha az sem sikerül, hát reggelinek is megteszi. Még szerencse, hogy Verebes Marika elnök sütött egy nagy adag sós rudat és pogácsát, így aki nagyon éhes volt, az tudta mivel csillapítani az éhségét. Nagyon jól sikerültek, többen mondták, hogy még sosem volt ilyen jó a disznó, a bőre ropogós volt, a hús szinte leomlott a csontról. Annak ellenérre, hogy nem voltunk többen, mint 65 fő, sikerült 20 féle salátát összeszerveznem adományként, így a választékra nem lehett panasz.
Mivel tavaly nem volt osztatlan sikere annak, hogy magyar népmesét vetítettünk, (hiszen szeptember 30. napja Benedek Elek születésnapja, egyben a Magyar Népmese napja is), így ez idén elmaradt, ehelyett én ezt a témát választottam a gyerek magyar óra témájává, amire azonban sajnos ez alkalommal egy gyermek sem jött, de a felnőtt óra is elmaradt „érdeklődés hiányában”. Ezt igen sajnáltam, hisz több magyar népmese is volt a tarsolyomban, sőt, hogy még interakítvabbá tegyem az órát, még egy magyar népmese témájú videójátékkal is fel voltam szerelkezve de majd a legközelebbi órán bepótoljuk, ami most elmaradt, hisz – ahogy már tavaly is írtam – a Magyar Olvasástársaság felhívása továbbra is aktuális:
„Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe (…).Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktől kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!”
