Végzettségemet tekintve szakvizsgázott jogász vagyok, emellett a magyar irodalom, kultúra és gasztronómia szerelmese. Gimnáziumi tanulmányaimat humán tagozaton folytattam, így a magas óraszámban volt szerencsém a magyar nyelv- és irodalom elsajátítására, mely a magyar kultúra közvetítésében nagy szerepet játszik, íróink, költőink munkásságának megismertetésén keresztül. Számomra – mivel korábban közel három évet éltem ott - pont a Dél-Afrikai Köztársaság volt az az ország, ahol rájöttem, hogy közös nyelvünk milyen nagy jelentőséggel bír, mekkora kapcsolatteremtő erő rejlik benne, hisz hazánktól ilyen távol kevesek beszélik ezt a különleges és nehéz nyelvet; akik viszont igen, azok közt azonnal képes kapcsolódási pontot létrehozni. Voltam olyan szerencsés, hogy tavaly én utazhattam ki Johannesburgba ösztöndíjasként, így lehetőségem nyílt megtapasztalni, hogy pusztán az a tény, hogy egy helyről jövünk, közös nyelv – és kultúra kapcsol minket össze, egy pillanat alatt átlendít generációs különbségeken, és összekovácsol egy életre. A kinti közösség nagy részével hazautazásom óta is folyamatos kapcsolatban voltam, így örömömre szolgál, hogy júniustól folytathatom a tavaly megkezdett munkát.

A másik hozzám igen közel álló, általam jelentősnek ítélt érték a magyar gasztronómia, mely az utóbbi időben Magyarországon is virágzásnak indult, a klasszikus ételeink revolúciója az itthon élő fiatalokat is lázba hozza. Torta- és süteménykészítéssel hobby szinten kezdtem el foglalkozni, azóta is folyamatosan járok tanfolyamokra. Hiszek benne, hogy a gasztronómián keresztül is lehetőség van magyarságtudatunk erősítésére, egy jó hangulatú sütés-főzés, majd a közösen készített étel elfogyasztása hihetetlen közösségépítő erővel bír; egy régi, hazai íz képes akár rég elfeledett Magyarországhoz fűződő emlékeket is feleleveníteni az emberben.

Személyes beszélgetések, kitárulkozások alapján tudom, hogy a kint élő magyarok nagy része hogyan került Dél-Afrikába, milyen nehézségekkel kellett szembesülniük, amikor a sokszor kevéssé elfogadó kinti társadalomba próbáltak beilleszkedni. Azonban sosem feledve azt, hogy honnan jöttek, a kint töltött hosszú évtizedek során végig megőrizték identitásukat, ápolták kultúránkat, mely igen becsülendő teljesítmény, és bízom benne, hogy hozzá tudok járulni ahhoz, hogy újabb, az anyaországhoz kötődő élményekkel, emlékekkel gazdagodjanak kint tartózkodásom alatt is.