A New York-i Arany János Magyar Iskola életébe 2016. szeptember 10-én, szombaton beköszöntött az új tanév, 1963-as megalapítása óta immár 53-dik alkalommal. A Magyar Ház környéke és termei megteltek az egymást köszöntő szülők, pedagógusok és diákok vidám hangjaival. Boldog zsivaj volt ez, ahogy a rég nem látott ismerősök üdvözölték egymást, és a tényt, hogy az oktatás töretlenül folytatódik, fontos tényezőként a közösség életében. Hiába minden nehézség, az önálló épület hiánya, és az ebből adódó elhelyezési gondok, régi és új tanárok, ovisok és végzősök, magyarul jól, vagy alig értők, mind megjelentek, nem bánva a fáradtságot ezen a forró, strandolásra való szombati napon.
Az első nap a vezetőség megnyitójával indult, amelyet Székely Eszter elnök asszony kezdett. Beszédében számos lényeges pontra világított rá, mint a szülők és az iskola – a továbbiakban is töretlen – minél szorosabb, egymást segítő és támogató együttműködése, a gyermekek érdekeit jobban kiszolgáló, új korosztályi csoportok kialakítása, a múltbeli és jövőbeli pályázati tervek, az újonnan létesített testvériskolai kapcsolat, illetve a tanév várható fontosabb eseményei. Bemutatta és köszöntötte a csoportok régi, és frissen érkezett oktatóit, akiknek sikereket, és nem múló lelkesedést kívánt.
A pályázati lehetőségek terén az elnök asszony kitért arra, a mintegy 12 ezer dollárt kitevő támogatási összegre, amelyet a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága biztosít az iskola számára, illetve személyem bemutatására is. Elmondhatom, hogy ugyanazzal a kíváncsisággal vegyes örömmel fogadott a vezetőség és tanári kar, ahogy én is vártam az első személyes találkozást. Hiába a sok e-mail, telefon és egyéb tájékozódás, csak a helyszínen mutatkozik meg, milyen szellemiség is van egy ilyen intézmény mögött.
A beszéd során Balázsi Erika alelnök folyamatosan tolmácsolt a magyarul nem értő szülők számára, ami számomra különösen megindító pillanat volt. Hiszen azok a szülők is fontosnak tartják gyermekük magyar műveltségét, akik már elvesztették felmenőik szülőföldjének nyelvét, illetve vegyes házasságokban pártolják párjuk anyanyelvének elsajátítását.
Az évnyitót követően mindenki elvonult a saját termébe, és megkezdődött a bemutatkozás és az oktatás, vagyis az első nap az iskolában. A gyermekek tele érdeklődéssel szaladtak tanítóik nyomában, míg szüleik az elérzékenyüléstől, hogy apróságaik ismét új életszakaszba léptek, könnyekkel teli szemmel távoztak.
Mielőtt azonban osztályaikba tértek volna, Marci az iskola egyik kis diákja Váci Mihály Nem elég című versét szavalta el, melynél érzékletesebben nem is lehetett volna megfogalmazni az Arany János Magyar Iskola mindenkori mottóját.
