Az idei évben a számos esemény közül az egyik legemlékezetesebb a Magyarországról érkező Rajkó Zenekar vendégszereplése volt, akik ausztráliai koncertturnéjuk alkalmából meglátogatták az otthon lakóit is. A százhúsz férőhelyes létesítmény közösségi terme zsúfolásig megtelt a tiszteletükre. Mindenki kíváncsi volt nemcsak a zenekar műsorára, hanem arra is, hogy milyen emlékeket idéznek fel bennük a régen hallott dallamok. Hiszen mindannyian szeretnek visszagondolni az otthon töltött fiatalságukra, és nosztalgiázva mesélni róla. Ebben pedig nagy segítség a zene. Az öttagú zenekar előadásának első részében egy összeállítással kedveskedett az időseknek, a szünet után pedig megpróbált a lehető legtöbb kérésnek eleget tenni, és mindenki kedvencét eljátszani. Így többen is elmondhatják, hogy itt, a messzi kontinensen egy cigányprímás húzta el a nótájukat. Különösen megható volt látni, ahogy a 103 éves Magdi néni és a 102 éves Tóni bácsi kívánságát teljesítették, hiszen számukra ez valószínűleg még többet jelenthetett, mint a többieknek, de mindenki tudott örülni a másik boldogságának, és kíváncsian várták egymás kérését. A legtöbben régi, siratós zenét szerettek volna hallani, ami az otthont, a régi szülői házat vagy a képzeletükben ma is fel-felvillanó tájat idézi, de a végén felcsendült pár vidámabb dallam is, így a délután jó hangulatban, derűsen zárult.
Köszönettel tartozunk a zenekarnak, hogy vállalták a fellépést egy ilyen szokatlan helyszínen is, de úgy gondolom, hogy azt a szeretetet és hálát, amit a közönségtől kaptak viszonzásul, ritkán tapasztalhatják. Az idősek ugyanis, hasonlóan a gyerekekhez, tiszta szívből tudnak örülni mindannak, ami számukra értéket jelent, és az autentikus cigányzene azok közül való.
