Búcsú Chestertől

/ Szabó Ágnes /
szabo.agnes képe
Amikor az ember utazásra indul, csak a tervek töltik meg a lelkét, s mikor benne van már, csak arra koncentrál, hogy minden adandó részletet jól és mélyen megéljen. Nem gondol arra, hogy egyszer vége lesz...

Én is így voltam, mikor 2016 szeptemberében elindultam az angliai kisvárosba, Chesterbe. Az elmúlt 9 hónapban együtt dolgoztam az ottani Magyar Közösség tagjaival. Beindítottuk mentorommal, Kádárné Szász Hildával a közösség tanodáját is. Számos eseményt szerveztünk a tanítási napokon kívül is. De a kilenc hónap – bár kezdetben azt gondoltam, hogy nagyon lassan fog eltelni, de nem így lett – bizony elszállt, talán túl hamar is...

Nagyszerű rendezvények, gyönyörű kirándulások, szép barátságok és egy sikeres tanítási év áll mögöttem. Az utolsó leltárra indultam mentoromhoz, amikor is elém jött az épületből, s huncut mosollyal belém karolva, bevezetett a kisterembe. Kinyitva az ajtót tanodánk családjai és a gyerekek fogadtak.

Ott álltam a szépen megterített asztal mellett, néztem mosolygó barátaimat, s egy szót sem tudtam szólni, csak törölgettem a meglepetéstől a könnyeimet.

Azután emlékajándékok, koccintások, múltba révedések és ízletes finomságok után fergeteges táncházba kezdtünk, hogy méltón zárjuk le a Chesterben eltöltött nagyszerű KCSP-s kilenc hónapom.

Azzal a céllal indultam Chesterbe, hogy megismerjem, tudásommal és tapasztalatommal segítsem a chesteri közösséget. Életüket, döntéseiket, megtartó magyarságukat az ÚjraÍrva a befejezetlen mondatainkért című rendhagyó interjúkötetben foglaltam össze tizenegy beszélgetés alapján. 

Köszönöm a lehetőséget!