Én is így voltam, mikor 2016 szeptemberében elindultam az angliai kisvárosba, Chesterbe. Az elmúlt 9 hónapban együtt dolgoztam az ottani Magyar Közösség tagjaival. Beindítottuk mentorommal, Kádárné Szász Hildával a közösség tanodáját is. Számos eseményt szerveztünk a tanítási napokon kívül is. De a kilenc hónap – bár kezdetben azt gondoltam, hogy nagyon lassan fog eltelni, de nem így lett – bizony elszállt, talán túl hamar is...
Nagyszerű rendezvények, gyönyörű kirándulások, szép barátságok és egy sikeres tanítási év áll mögöttem. Az utolsó leltárra indultam mentoromhoz, amikor is elém jött az épületből, s huncut mosollyal belém karolva, bevezetett a kisterembe. Kinyitva az ajtót tanodánk családjai és a gyerekek fogadtak.
Ott álltam a szépen megterített asztal mellett, néztem mosolygó barátaimat, s egy szót sem tudtam szólni, csak törölgettem a meglepetéstől a könnyeimet.
Azután emlékajándékok, koccintások, múltba révedések és ízletes finomságok után fergeteges táncházba kezdtünk, hogy méltón zárjuk le a Chesterben eltöltött nagyszerű KCSP-s kilenc hónapom.
Azzal a céllal indultam Chesterbe, hogy megismerjem, tudásommal és tapasztalatommal segítsem a chesteri közösséget. Életüket, döntéseiket, megtartó magyarságukat az ÚjraÍrva a befejezetlen mondatainkért című rendhagyó interjúkötetben foglaltam össze tizenegy beszélgetés alapján.
Köszönöm a lehetőséget!
