Az államalapítás ünnepe a Dallas környéki magyaroknál
Augusztus huszonhetedikén, egy héttel később mint a valós ünnep, a texasi magyarok összegyűltek, hogy megemlékezzenek az államalapítás ünnepéről. Az Irvingben található Cisztercita apátság iskolájának az ebédlőjében gyűlt össze a társaság, ahova már megszokottan járnak, hiszen minden nagyobb rendezvényt ott tart a Metroplex Magyar Cultural Circle. Ennek a rendezvénynek különleges zsongása volt, hiszen más volt, mint a többi eddigi. Az aznapi ünnepség, és az arra való készülés, valójában két és fél hónappal ezelőtt kezdődött, amikor elkezdődtek a néptánc leckék. Minden péntek este összegyűltek lelkes táncolni vágyók, akik sikeresen betanultak egy koreográfiát, amit elő is adtak az ünnepségen. A táncosok, sokan közülük kezdők, az alaplépésektől kezdve tanulták meg a szatmári táncokat táncolni. A műsorban 9 felnőtt pár, és hat gyermek lépett fel hatalmas sikerrel. Nagyon nagy elismerés illeti a táncosokat, hiszen többen közülük amerikaiak és elkísérték párjukat a táncra, illetve megtanultak két magyar népdalt, amit egy körülbelül 90 fős társaságnak elő is adtak. A magyar nyelv nehézségeit legyőzve, de nagy lelkesedéssel énekelték a népdalokat.
Az iskola ebédlője délután fél négytől már bizsergett az izgatottságtól. Amíg a férfiak segítettek az asztalok és székek pakolásában, addig a lányok a hajukat fonták és tűzték a szalagot a hajukba. Érezhető volt az az egészséges izgatottság, ami mindenkiben ott volt. A magyar mise után szépen lassan átcsorgott mindenki az ebédlőbe és lassan kezdetét vette a műsor.
A műsort Beluska Éva, az MMCC elnöke nyitotta meg egy köszöntővel, majd elénekeltük a két nemzet himnuszát. A himnuszok után Váli Péter vette át a szót, aki elmondta ünnepi beszédét Szent Istvánról és életéről. Annak érdekében, hogy mindenki értse, miről szól a beszéd, angolul beszélt, de minden asztalon megtalálható volt a magyar fordítása is a szövegnek. Az ünnepélyes szavak után kezdetét vette a táncos műsor. Az apró gyerekek csengő hangjukkal elkezdték az első dalt, amibe később becsatlakozott a felnőttek hangja is. A második dal után egy szatmári verbunkot láthatott a közönség, amit páros tánc követett. A műsort hatalmas tapssal köszönte meg a közönség. Hálásak voltak a gyönyörű látványért is: a lányok frissen készült egyen szoknyája feldobta műsort és mindenki arcára mosolyt csalt. A műsort a klub elnöke, Beluska Éva zárta, ezt követően Leloczky Gyula atya, az egyik helybéli magyar pap megáldotta az új kenyeret.
Az ünnepség után lehetőség nyílt mindenki számára, hogy egymás társaságát élvezze és beszélgessen. Amíg az emberek társalogtak, addig részt lehetett venni egy csendes aukción, ahol a régi, értékes magyar könyvekre lehetett licitálni. Ennek nagy sikere volt, hiszen rengeteg könyv talált új gazdára. Az ünnepségnek nagyon jó visszhangja volt, ehhez hozzájárult, hogy ilyen fajta táncos műsor nagyon régen volt az augusztusi nemzeti ünnepi megemlékezésen. Nagyon szép és megható látvány volt, ahogy több generáció, a kisebb gyerekektől kezdve a nagyszülőkig, mindenki együtt volt, hogy közösen emlékezzen Szent István királyunkra.
